Az ujjaim összezáródtak a bilincs körül, és a szívem vadul
dübörgött a mellkasomban, édes kínnal eltöltve a testem, ahogy a nehéz
függönyök legördültek, és sejtelmes félhomály ereszkedett a szobára. A feltámadó forróság összerántotta az izmaim,
és a hátam ívben feszült a matracon. Louis közelebb lépett hozzám, és
megérintette a karom. Apró szikrák pattantak az ujjbegyéről a bőrömre, míg
Harry összevont szemöldökkel figyelt, és a tekintete sötét vágytól duzzadt. Fájt
a tenyerem, ahol belevájtam a körmöm, hogy csillapítsam az izmaim lüktetését. Liam
tekintete viszolyogva futott végig a mellemen, és akaratlanul is összerándultam
az éles pillantásától, ami felborzolta az idegeim. A gyomromat kínzó görcs rántotta
össze, és végigszaladt rajtam a borzongás, ami olyan volt, mintha forró,
hullámzó homokban sodródnék, és az apró szemcsék csiklandozva masszíroznák a
bőröm. A kiszolgáltatottság érzése pusztító tűzként ömlött végig bennem, a
lábujjaim behajlítottam, amitől az ujjbegyeimbe tűszúrásszerű fájdalom
költözött. A könnyeim kicsordultak, ahogy Louis szétfeszítette a combon, és a
matrac besüppedt alatta, amikor a lábaimat a csípője köré csavarta, és az
ajkamon éreztem a könnyeim sós ízét. Az ujjait becsúsztatta a felsőm alá, és
nedves tenyerét rátapasztotta a hasamra. Forró bőrömön éreztem hűvös érintését,
és az ujjpárnái durva köröket masszíroztak a bőrömbe, amitől áramütésszerű
hullámok száguldottak az ereimben, és nyögve az ajkamba haraptam. A kicsorduló
vérem vasas, keserű ízt hagyott a számban, és a torkom kapart a dühtől. Valaki
hátulról copfba kötötte a hajamat, és a fülem mögé tűzött pár kósza tincset. Az
ujjhegye végigsimított a fülcimpámon, és a gyomromba égő vágy gyúlt az intim
érintéstől, ami egyszerre borzolta fel az idegeimet, és hatott rám. Idegesen
feszítettem meg az izmaim; a fények körém tekeredtek, akár súlyos
szaténlepedők, amik által mindent homályosan, tompán érzékeltem, mintha lebegő
vízfüggöny előtt állnék. Az arcok elmosódtak körülöttem, és a szemem sarkában
pislákoló fényt észleltem. A gyertya lángjai vörösen táncoltak előttem, mint
tekergőző rózsaszirmok. Az éjszaka sötétjében kiemelkedtek a fények, élesen
hatottak az érzékeimre, ahogy a hold ezüstös sugara beszivárgott az ablakon, és
rávetült Louis sápadt arcára. Az állkapcsán megtörő sugár gyönyörű hamuszürke
volt, akár csillogó márvány. Távolról a földre hulló vízcseppek hangja
hallatszott, mint mély zongoraakkordok dallama. Úgy éreztem, hogy egy
hártyavékony pókhálón táncolok, s bármelyik pillanatban elpattanhat, hogy
alázuhanjak a sötétség végén lobogó tűzbe.
– Ne játszadozz, Lou! – nyögtem, de a hangom színtelenül
csattant. Fölém hajolt, a karját a vállaim mellé támasztotta, és a fejem
hátrahanyatlott a párnára. Az ajkát a fülemhez nyomta, és a hangja nem volt több
mint halk, fojtott suttogás. A lélegzetem is visszaszorítottam, próbáltam
leküzdeni a gyomromba szoruló páni félelmet. A teste szinte eggyé olvadt az
enyémmel, és minden négyzetcentiméterét, domborulatát éreztem, ahogy
felizgatottan nekem feszül, és kipréseli belőlem a szuszt. Ülő helyzetbe
akartam küzdeni magam, amikor Zayn hangja keményen csattant, és megmarkolta
Louis vállát. Louis továbbra is tartotta velem a szemkontaktust, a pillája sem
rebbent, de a tüzes vágyat vakrémület váltotta fel a pillantásába, és a fogása
enyhült a csípőmön.
– Szállj le Camiről – sziszegte, és begörbítette az ujjait. –
Most, Lou. Ne kelljen kétszer mondanom!
– Louis hátranézett a válla fölött, és a szemöldöke egy kicsit összeszaladt,
majd kényszeredetten lemászott rólam. Megráztam a fejem, hogy elűzzem az
illatát, ami belopta magát az orromba, és erősen lehunytam a szemem. Amikor
ismét kinyitottam, Zayn térdelt fölöttem; szépséges arcáról ismeretlen érzelem
sugárzott, és a két tenyere közé fogva az arcomat, kissé felemelt. A könyökömre
támaszkodtam, és ziháltan néztem meztelen mellkasát, az izmai vonalát, ahogy a
bőre feszesen simul az izmokra.
– Összpontosíts erre
a pillanatra, Cami. Mit érzel?
– Forróságot. Érzem a forróságot a mellkasomba. Felmelegít.
Az ujjbegyeid. A combod, ahogy a térdem súrolja, és az izmaid rándulását. A
pillantásod. Igen, a pillantásod a legbelterjesebb… – suttogtam, és muszáj volt
elfordítanom az arcom, mert éreztem, hogy tűz gyúl a pólusaimban.
– A legfontosabbat kifelejted – jegyezte meg. Az ujjbegyét
lágyan az ajkamhoz közelítette, és pusztán csak egy egymilliméternyi teret
hagyott az ajkam és a bőre között. Élesen felsóhajtottam.
– Mit? Mit felejtek ki?
– Az erőnket. Érzed?
– ismét a szám felé közelítette az ujját, és immár egy halvány lüktetést
éreztem a levegőben. Olyan volt, mintha elő kellett volna hívnom valahonnan az
elmém sötétségéből, mintha a felszín alatt lenne, és magam kéne utánanyúlnom,
hogy felhúzzam. Az érzés kirajzolódott előttem, a köd szertefoszlott.
– A bőröm fájdalmasan, de édesen pulzál, ahogy az ujjbegyed
az ajkamhoz közelíted, pedig hozzám sem érsz – töprengtem, és a testem zsibbadt
volt a bizsergéstől, ami végigfutott rajtam.
– Ezek az üvegbe zárt
érzéseid.
– Hogy érted? – vágtam közbe meglepetten.
– Csak így nevezi a gyöngéd érzéseket, amelyeket fel kell
kutatni – csattant fel Harry, és összefonta a karját. – Bár jómagam a
durvaságnak vagyok a híve, ha engem kérdezel, nyuszika.
– Senki sem kérdezett! – feleltem, és visszafordultam Zayn
felé. Az arcán valami átsuhant, amit nem tudtam mire vélni – szomorúság vagy
bosszúság? Nem tudhattam.
– Sok időbe telt számomra is, amire mindent felfedeztem. Nem
könnyű levetkőzni a gátlásokat, Cami.
– Tudom – az
ujjaim rátaláltak az izmaira, és kitapintottam keményen feszülő hasát. –
Szeretném, ha megérintenél. Mindenütt – suttogtam, és rögtön összeszorítottam a
fogaim, ahogy tudatában lettem a szavaim jelentőségének, amelyek peregve buktak
ki a számon. Óvatosan áthúzta a fejemen a blúzom, és Liam a lábamhoz lépett, hogy
hosszú ujjait a csípőmre tapadó nadrágom szegélyébe akassza, majd gyakorlott
mozdulatokkal lehámozta a farmerem. Valami szétrobbant bennem, és a szilánkok a
mélybe zuhantak, ahogy felülkerekedett rajtam a bénító életerő, kínzó sajgást
fecskendezve az ereimbe. Zayn a hasamra tapasztotta a tenyerét, és apró csókot
lehelt a kulcscsontomra.
– Érzem a véred lüktetését, ahogy az izmaid összerándulnak
és kiengednek. Nézz a szemembe, Cami – motyogta, és az ajka kissé lebiggyedt,
amint a tekintetébe fúrtam a pillantásom. A szeme egészen elsötétedett, és a
pupillája kitágult. Az ujjai lejjebb kúsztak a bugyim pántjáig, és belecsípett
a bőrömbe. A lábam görcsösen megmerevedett, szabad kezemmel a lepedőt
markolásztam, és kéjesen felnyögtem. Az ujjaimat dús fürtjei közé
süllyesztettem, és a csípőm felfelé mozdul a testem rángásától. Forró nyelvét
végigfutatta az ajkamon, és rögvest kiszakadt belőlem egy sikoly. A hüvelykujja
begye besiklott a bugyimba, és végigsimított egyetlenegyszer, elemi
hirtelenséggel duzzadt csiklómon. Az érzéseim követelőző hullámokként csaptak
össze bennem. Egy pillanatra megtorpant, és lázasan szemlélt. Zayn a hátára
gördült, és lerúgta magáról a bokszerét, ami suhogva a padlóra hullt. Súlyos
farka előbukott, és hátrahőköltem a látványtól, de azonnal megéreztem a bőrömre
tapadó kezét, és a combom megadóan széttárult. A csípőm előredöftem, hogy
mélyen, mindent elsöprően magamba fogadhassam halvány erektől dagadó farkát. Az
ajka ördögi mosolyra húzódott, és a borostája enyhén súrolta az állam, ahogy
mélyen megcsókolt. A nyelve hűvösen siklott végig a fogaimon, és összerándultam
az érzéstől.
– Húzd fel a lábaid, és tárd szét! Érezd, ahogy az izmaid
görcsösen, lüktető sajgással feszülnek. Légy tudatában a fájdalomnak, de érezd
a gyönyört, ami édes mézként árad szét benned. A fájdalmad már csak távoli
lesz. Ködös… Liam! – biccentett a
barátja felé, majd kinyújtotta a kezét, hogy Liam a tenyerébe csúsztathasson
egy apró, fekete tárgyat, ami körülbelül kétujjnyi vastagságú lehetett. A
pillantása mámoros volt, akár egy vadászé, aki éppen most cserkészte be a
prédát.
– Állj! – Harry
hangja csattant körülöttem, bennem,
mint felrepedő jégréteg. Szúró fájdalom hasított a mellkasomba, amit rögtön
bénító tudatlanság követett. Dermedten húzódtam hátrébb, és kérdőn pislantottam
rá, mert még ránézni is megerőltető volt. A zsebébe csúsztatta a kezét, és
előhúzott egy borítékot, amit papírhasadáshoz hasonló sercegő hang követett, és
a tenyerembe fektette a belőle kicsúszó fotót. A kép hátán fekete tintával rótt,
íves betűk fonódtak össze, és az utolsó szavakat elmázolták, mintha valaki sietősen
firkantotta volna fel, de még így is ki tudtam venni, ha kissé megerőltettem a
szemem: New Hampshire, Concord, 1994. A combomra fektettem a fényes felületű
papírlapot, és óvatosan megfordítottam, az ujjbegyeimmel puhán végigsimítva
makulátlanságán. Egy nőt ábrázolt, ahogy fekete kendőjét szorosan összefogta az
álla alatt, és egy férfi markolta hátulról a vállát, szabad kezével esernyőt tartva
mindkettejük felé. Egy parkban álltak, és a falevelek közt mézbarna napfény
sütött át, aranyozott csillogásba borítva a világot, mégis volt valami
szomorkás az egészben, ahogy a negyvenes évei elején járó asszony összehúzta a
szemét, és a fényben a homlokán élesebben kirajzolódtak a barázdák, miközben a
férfi csak árnyékként derengett a hátában, mert a fényképezőgép villanását
visszatükrözte a nő szemüvegében a fotó, és a férfi elé homályos fényfátylat vont.
Az arca kivehetetlen volt, bár éles járomcsontja és merev álla tökéletesen
kirajzolódott, ahogy a bal arcfelét mély árnyékok szabdalták. A nő nyakában egy
ezüstláncon szürke medál lógott, és a kőbe egy MC monogramot véstek, amit nem tudtam mire vélni, inkább csak
ködösen bámultam. A kezem remegett, és a torkom kapart, ahogy lassan Harry felé
emeltem értetlen tekintetem, és a pillantásommal jeleztem, hogy magyarázatot
követelek.
– Cara és Robert Milak – felelte meg ki nem mondott kérdésem,
majd reszelősen sóhajtott, és összefonta maga előtt a karját, hogy aztán
könnyedén nekitámaszkodhasson az ajtófélfának. Egy göndör fürtcsomó a szemébe
omlott, aminek a vége lebiggyedő ajkát súrolta. – A szüleid. – A szavai jeges fájdalomként hatottak rám, és egy
pillanatig még lélegezni is elfelejtettem: ez csak egy vicc. Próbáltam
győzködni magam, de a fellobbanó erős sejtelem felülkerekedett rajtam, és a
bőröm sajgott, mintha éles késszúrások karcolnának véres csíkokat a húsomba. –
Az édesapád két éves korodban átadott Andrew Harrisnek, miután az édesanyád egy
hegymászáson az életét vesztette. A fájdalom és veszteség túlságosan megterhelő
volt számára, és nem szorult bele elég kitartás. Megbukott, mint szülő, de
elismerte a verségét. Mosolyogva adott át Andrewnak, és már akkor tudta, hogy
az életed sokkal jobb lesz, mintha kitartott volna melletted, és a saját
erejéből próbált volna felnevelni. – Visszaszorítottam a könnyeim, és elnyomtam
a gyomromban gyúló páni félelmet, ami görcsösen gúzsba rántott az izmaimat, és
kényszeredetten felpillantottam Harryre. Nem akartam a szemébe nézni, mégis
összetalálkozott a pillantásunk, és láttam a szemében megbújó sajnálatot, de
jólesően fogadtam az együttérzését, habár a torkomba csomósodó dühtől kedvem
lett volna lekiabálni a fejét, mégis… mégis türtőztettem magam, hisz erre
neveltek tizenkilenc boldogságban eltöltött éven keresztül, és mégis eljött a
pont, amikor a tragikus megdöbbenés utolér, amitől mindannyiszor félve
rettegtem, ha valaki a közelemben ilyesmit tapasztalt. Mindig is azt hittem,
hogy ez velem nem igazán történhet meg, mert én teljesen más helyzetben vagyok,
de most itt állok a felismerés lépcsőfokán, és furcsa mód a tagadás fázisában
vagyok, amikor az agy képtelen feldolgozni a hallottakat, és ellenséges érzések
munkálnak a lélekben. Belemarkoltam az ágylepedőbe, hogy csitítsam a mardosó
fájdalmat, ami sisteregve zizegett végig a bőrömön, és hirtelen tátongó üresség
költözött a bensőmbe: igen, ez volt a legrosszabb. Mindközül a legrosszabb. Az
ember életében vannak pontok, amikor végtelenül szomorúnak és keservesen
elhagyatottnak érzi magát, de ha rátalál az üresség,
az mindent felülmúl. Olyan, akár a pokol: hideg
és jeges.
– Miért? – suttogtam. Képtelen voltam bármire is
összpontosítani, az előbb hallottak jéghideg dühvel árasztottak el. – Kielégítő
magyarázatot követelek. Most! Mi a biztosíték arra, hogy mindez igaz?
Válaszolj, Zayn! Azt hiszed, hogy egy fénykép, amelyen az állításod szerint a
tényleges szüleim szerepelnek, elegendő ahhoz, hogy higgyek neked? Hogy
megbízzak benned? Nem! Tévedsz.
– Nézd… – ezúttal Harry szólalt meg, és közeledett pár
lépést. Felhúzódtam a párnákhoz, hogy a lehető legtávolabb legyek kutató
tekintetétől. Átható pillantásától hidegrázást kaptam, miközben úgy éreztem,
hogy átlát rajtam. A karomon
végigfutott a borzongás, és összesúroltam a kezeim, miközben a takarót az
államig húztam. – Nem kell elhinned! Semmit, Cami. Rád van bízva, hogy miben
hiszel, de egyvalamit tudnod kell: nem származna belőle semmi hasznunk, ha
félrevezetünk.
– Értem – nyögtem felháborodva. – Akkor ti csak akkor
hazudtok, ha hasznotok származik belőle? Szánalmas. – A matrac besüppedt a
súlya alatt, ahogy felmászott a lábamhoz. Az ujjaival végigsimított a paplan
alól kikandikáló csupasz lábujjaimon, és a bizsergő érzés szétáradt a bőrömön. A
csípőmön nyomást éreztem, és a következő pillanatban már erősen nekem nyomta
félmeztelen testét. Az ajka egy hajszálnyira volt az enyémtől, és a bőrömön éreztem
forró leheletét. A tenyerét az államra tapasztotta, és felemelte a fejem.
Próbáltam más felé nézni, de a tekintetem még így is összetalálkozott az
övével. Örvénylő érzés támadt a gyomromban, mintha süllyednék, aztán valami
ismeretlen érzés a magasba repített, akár egy háló, ahogy egy épületről
alázuhanó testet kivédi a becsapódástól, a sebes lendülettől ismét felröpítve.
– Louis! A takarót – csattant Harry hangja, és szinte
azonnal kicsúszott alólam a paplan, és kiszolgáltatottan, meztelenül, bizsergő
tagokkal feküdtem Harry körülzáró karjaiban. Éreztem, hogy a térdével
szétfeszíti a combjaim, és a másodpercek hevében fel sem tűnt, hogy levette a
bokszerét. Egyik ujját a csiklómhoz irányította, és végigsimított nedves
bőrömön. Olyan volt, mintha perzselő tűzcsóvák hullámoztak volna az ereimben. Lenyúltam,
és kitapintottam a sima bőre alatt lüktető ereket, és a farka megfeszült, ahogy
az ujjaimat ráfontam. Éreztem a vére pezsgését az ujjbegyeim alatt, és a bensőm
megfeszült a tomboló vágytól. Csillanást észleltem a jobb szemem sarkában, de kirekesztettem
a rám ható fényeket. Lihegve ívben feszítettem a hátamat, és görcsösen
megmarkoltam a lepedőt: erősen belém hatolt, a bőre az enyémnek csapódott, és
soha nem érzett elégedettség töltött el. Az üresség, ami a fájdalmaim miatt
támadt, mintha tovaszállt volna. Dagadó farka szétfeszítette a hüvelyem falait,
és óvatosan mozgott ki-be, aztán zihálva, sziszegve kihúzódott: marokra fogta a
hímtagját, és a hátára gördült. Forró sperma lövellt a mellkasára, és a
mellizmai összehúzódtak, ahogy a karja megremegett, és hátrahanyatlott az
orgazmus által kiváltott gyönyörtől.
– Még mindig kíváncsi vagy a történetedre? – kérdezte, és
láttam a szemében megbújó zavarodottságot.
– Még mindig – ismételtem, és magam köré csavartam a
lepedőt.
Hallottam egy szék csikorgását, illetve több szék
nyikorgását, és hirtelen Zayn, Niall, Liam és Louis az ágy köré tömörült félkörben,
és az ölükbe ejtett, összekulcsolt kézzel figyeltek.
– Nos, akkor hallgasd a történeted – mondta Harry, miközben
magára rángatta a ruháit, és hátrasöpörte a haját. Felgyorsult a szívverésem,
de azért képes voltam szabályozni a lélegzésem. – Ismerd meg magad, Cami.