2015. február 7., szombat

3. rész / Megvilágosodva

Az ujjaim összezáródtak a bilincs körül, és a szívem vadul dübörgött a mellkasomban, édes kínnal eltöltve a testem, ahogy a nehéz függönyök legördültek, és sejtelmes félhomály ereszkedett a szobára.  A feltámadó forróság összerántotta az izmaim, és a hátam ívben feszült a matracon. Louis közelebb lépett hozzám, és megérintette a karom. Apró szikrák pattantak az ujjbegyéről a bőrömre, míg Harry összevont szemöldökkel figyelt, és a tekintete sötét vágytól duzzadt. Fájt a tenyerem, ahol belevájtam a körmöm, hogy csillapítsam az izmaim lüktetését. Liam tekintete viszolyogva futott végig a mellemen, és akaratlanul is összerándultam az éles pillantásától, ami felborzolta az idegeim. A gyomromat kínzó görcs rántotta össze, és végigszaladt rajtam a borzongás, ami olyan volt, mintha forró, hullámzó homokban sodródnék, és az apró szemcsék csiklandozva masszíroznák a bőröm. A kiszolgáltatottság érzése pusztító tűzként ömlött végig bennem, a lábujjaim behajlítottam, amitől az ujjbegyeimbe tűszúrásszerű fájdalom költözött. A könnyeim kicsordultak, ahogy Louis szétfeszítette a combon, és a matrac besüppedt alatta, amikor a lábaimat a csípője köré csavarta, és az ajkamon éreztem a könnyeim sós ízét. Az ujjait becsúsztatta a felsőm alá, és nedves tenyerét rátapasztotta a hasamra. Forró bőrömön éreztem hűvös érintését, és az ujjpárnái durva köröket masszíroztak a bőrömbe, amitől áramütésszerű hullámok száguldottak az ereimben, és nyögve az ajkamba haraptam. A kicsorduló vérem vasas, keserű ízt hagyott a számban, és a torkom kapart a dühtől. Valaki hátulról copfba kötötte a hajamat, és a fülem mögé tűzött pár kósza tincset. Az ujjhegye végigsimított a fülcimpámon, és a gyomromba égő vágy gyúlt az intim érintéstől, ami egyszerre borzolta fel az idegeimet, és hatott rám. Idegesen feszítettem meg az izmaim; a fények körém tekeredtek, akár súlyos szaténlepedők, amik által mindent homályosan, tompán érzékeltem, mintha lebegő vízfüggöny előtt állnék. Az arcok elmosódtak körülöttem, és a szemem sarkában pislákoló fényt észleltem. A gyertya lángjai vörösen táncoltak előttem, mint tekergőző rózsaszirmok. Az éjszaka sötétjében kiemelkedtek a fények, élesen hatottak az érzékeimre, ahogy a hold ezüstös sugara beszivárgott az ablakon, és rávetült Louis sápadt arcára. Az állkapcsán megtörő sugár gyönyörű hamuszürke volt, akár csillogó márvány. Távolról a földre hulló vízcseppek hangja hallatszott, mint mély zongoraakkordok dallama. Úgy éreztem, hogy egy hártyavékony pókhálón táncolok, s bármelyik pillanatban elpattanhat, hogy alázuhanjak a sötétség végén lobogó tűzbe.
– Ne játszadozz, Lou! – nyögtem, de a hangom színtelenül csattant. Fölém hajolt, a karját a vállaim mellé támasztotta, és a fejem hátrahanyatlott a párnára. Az ajkát a fülemhez nyomta, és a hangja nem volt több mint halk, fojtott suttogás. A lélegzetem is visszaszorítottam, próbáltam leküzdeni a gyomromba szoruló páni félelmet. A teste szinte eggyé olvadt az enyémmel, és minden négyzetcentiméterét, domborulatát éreztem, ahogy felizgatottan nekem feszül, és kipréseli belőlem a szuszt. Ülő helyzetbe akartam küzdeni magam, amikor Zayn hangja keményen csattant, és megmarkolta Louis vállát. Louis továbbra is tartotta velem a szemkontaktust, a pillája sem rebbent, de a tüzes vágyat vakrémület váltotta fel a pillantásába, és a fogása enyhült a csípőmön.
– Szállj le Camiről – sziszegte, és begörbítette az ujjait. – Most, Lou. Ne kelljen kétszer mondanom! – Louis hátranézett a válla fölött, és a szemöldöke egy kicsit összeszaladt, majd kényszeredetten lemászott rólam. Megráztam a fejem, hogy elűzzem az illatát, ami belopta magát az orromba, és erősen lehunytam a szemem. Amikor ismét kinyitottam, Zayn térdelt fölöttem; szépséges arcáról ismeretlen érzelem sugárzott, és a két tenyere közé fogva az arcomat, kissé felemelt. A könyökömre támaszkodtam, és ziháltan néztem meztelen mellkasát, az izmai vonalát, ahogy a bőre feszesen simul az izmokra.
– Összpontosíts erre a pillanatra, Cami. Mit érzel?
– Forróságot. Érzem a forróságot a mellkasomba. Felmelegít. Az ujjbegyeid. A combod, ahogy a térdem súrolja, és az izmaid rándulását. A pillantásod. Igen, a pillantásod a legbelterjesebb… – suttogtam, és muszáj volt elfordítanom az arcom, mert éreztem, hogy tűz gyúl a pólusaimban.
– A legfontosabbat kifelejted – jegyezte meg. Az ujjbegyét lágyan az ajkamhoz közelítette, és pusztán csak egy egymilliméternyi teret hagyott az ajkam és a bőre között. Élesen felsóhajtottam.
– Mit? Mit felejtek ki?
– Az erőnket. Érzed? – ismét a szám felé közelítette az ujját, és immár egy halvány lüktetést éreztem a levegőben. Olyan volt, mintha elő kellett volna hívnom valahonnan az elmém sötétségéből, mintha a felszín alatt lenne, és magam kéne utánanyúlnom, hogy felhúzzam. Az érzés kirajzolódott előttem, a köd szertefoszlott.  
– A bőröm fájdalmasan, de édesen pulzál, ahogy az ujjbegyed az ajkamhoz közelíted, pedig hozzám sem érsz – töprengtem, és a testem zsibbadt volt a bizsergéstől, ami végigfutott rajtam.
– Ezek az üvegbe zárt érzéseid.
– Hogy érted? – vágtam közbe meglepetten.
– Csak így nevezi a gyöngéd érzéseket, amelyeket fel kell kutatni – csattant fel Harry, és összefonta a karját. – Bár jómagam a durvaságnak vagyok a híve, ha engem kérdezel, nyuszika.
– Senki sem kérdezett! – feleltem, és visszafordultam Zayn felé. Az arcán valami átsuhant, amit nem tudtam mire vélni – szomorúság vagy bosszúság? Nem tudhattam.
– Sok időbe telt számomra is, amire mindent felfedeztem. Nem könnyű levetkőzni a gátlásokat, Cami.
Tudom – az ujjaim rátaláltak az izmaira, és kitapintottam keményen feszülő hasát. – Szeretném, ha megérintenél. Mindenütt – suttogtam, és rögtön összeszorítottam a fogaim, ahogy tudatában lettem a szavaim jelentőségének, amelyek peregve buktak ki a számon. Óvatosan áthúzta a fejemen a blúzom, és Liam a lábamhoz lépett, hogy hosszú ujjait a csípőmre tapadó nadrágom szegélyébe akassza, majd gyakorlott mozdulatokkal lehámozta a farmerem. Valami szétrobbant bennem, és a szilánkok a mélybe zuhantak, ahogy felülkerekedett rajtam a bénító életerő, kínzó sajgást fecskendezve az ereimbe. Zayn a hasamra tapasztotta a tenyerét, és apró csókot lehelt a kulcscsontomra.
– Érzem a véred lüktetését, ahogy az izmaid összerándulnak és kiengednek. Nézz a szemembe, Cami – motyogta, és az ajka kissé lebiggyedt, amint a tekintetébe fúrtam a pillantásom. A szeme egészen elsötétedett, és a pupillája kitágult. Az ujjai lejjebb kúsztak a bugyim pántjáig, és belecsípett a bőrömbe. A lábam görcsösen megmerevedett, szabad kezemmel a lepedőt markolásztam, és kéjesen felnyögtem. Az ujjaimat dús fürtjei közé süllyesztettem, és a csípőm felfelé mozdul a testem rángásától. Forró nyelvét végigfutatta az ajkamon, és rögvest kiszakadt belőlem egy sikoly. A hüvelykujja begye besiklott a bugyimba, és végigsimított egyetlenegyszer, elemi hirtelenséggel duzzadt csiklómon. Az érzéseim követelőző hullámokként csaptak össze bennem. Egy pillanatra megtorpant, és lázasan szemlélt. Zayn a hátára gördült, és lerúgta magáról a bokszerét, ami suhogva a padlóra hullt. Súlyos farka előbukott, és hátrahőköltem a látványtól, de azonnal megéreztem a bőrömre tapadó kezét, és a combom megadóan széttárult. A csípőm előredöftem, hogy mélyen, mindent elsöprően magamba fogadhassam halvány erektől dagadó farkát. Az ajka ördögi mosolyra húzódott, és a borostája enyhén súrolta az állam, ahogy mélyen megcsókolt. A nyelve hűvösen siklott végig a fogaimon, és összerándultam az érzéstől.
– Húzd fel a lábaid, és tárd szét! Érezd, ahogy az izmaid görcsösen, lüktető sajgással feszülnek. Légy tudatában a fájdalomnak, de érezd a gyönyört, ami édes mézként árad szét benned. A fájdalmad már csak távoli lesz. Ködös… Liam! – biccentett a barátja felé, majd kinyújtotta a kezét, hogy Liam a tenyerébe csúsztathasson egy apró, fekete tárgyat, ami körülbelül kétujjnyi vastagságú lehetett. A pillantása mámoros volt, akár egy vadászé, aki éppen most cserkészte be a prédát.
Állj! – Harry hangja csattant körülöttem, bennem, mint felrepedő jégréteg. Szúró fájdalom hasított a mellkasomba, amit rögtön bénító tudatlanság követett. Dermedten húzódtam hátrébb, és kérdőn pislantottam rá, mert még ránézni is megerőltető volt. A zsebébe csúsztatta a kezét, és előhúzott egy borítékot, amit papírhasadáshoz hasonló sercegő hang követett, és a tenyerembe fektette a belőle kicsúszó fotót. A kép hátán fekete tintával rótt, íves betűk fonódtak össze, és az utolsó szavakat elmázolták, mintha valaki sietősen firkantotta volna fel, de még így is ki tudtam venni, ha kissé megerőltettem a szemem: New Hampshire, Concord, 1994. A combomra fektettem a fényes felületű papírlapot, és óvatosan megfordítottam, az ujjbegyeimmel puhán végigsimítva makulátlanságán. Egy nőt ábrázolt, ahogy fekete kendőjét szorosan összefogta az álla alatt, és egy férfi markolta hátulról a vállát, szabad kezével esernyőt tartva mindkettejük felé. Egy parkban álltak, és a falevelek közt mézbarna napfény sütött át, aranyozott csillogásba borítva a világot, mégis volt valami szomorkás az egészben, ahogy a negyvenes évei elején járó asszony összehúzta a szemét, és a fényben a homlokán élesebben kirajzolódtak a barázdák, miközben a férfi csak árnyékként derengett a hátában, mert a fényképezőgép villanását visszatükrözte a nő szemüvegében a fotó, és a férfi elé homályos fényfátylat vont. Az arca kivehetetlen volt, bár éles járomcsontja és merev álla tökéletesen kirajzolódott, ahogy a bal arcfelét mély árnyékok szabdalták. A nő nyakában egy ezüstláncon szürke medál lógott, és a kőbe egy MC monogramot véstek, amit nem tudtam mire vélni, inkább csak ködösen bámultam. A kezem remegett, és a torkom kapart, ahogy lassan Harry felé emeltem értetlen tekintetem, és a pillantásommal jeleztem, hogy magyarázatot követelek.
– Cara és Robert Milak – felelte meg ki nem mondott kérdésem, majd reszelősen sóhajtott, és összefonta maga előtt a karját, hogy aztán könnyedén nekitámaszkodhasson az ajtófélfának. Egy göndör fürtcsomó a szemébe omlott, aminek a vége lebiggyedő ajkát súrolta. – A szüleid. – A szavai jeges fájdalomként hatottak rám, és egy pillanatig még lélegezni is elfelejtettem: ez csak egy vicc. Próbáltam győzködni magam, de a fellobbanó erős sejtelem felülkerekedett rajtam, és a bőröm sajgott, mintha éles késszúrások karcolnának véres csíkokat a húsomba. – Az édesapád két éves korodban átadott Andrew Harrisnek, miután az édesanyád egy hegymászáson az életét vesztette. A fájdalom és veszteség túlságosan megterhelő volt számára, és nem szorult bele elég kitartás. Megbukott, mint szülő, de elismerte a verségét. Mosolyogva adott át Andrewnak, és már akkor tudta, hogy az életed sokkal jobb lesz, mintha kitartott volna melletted, és a saját erejéből próbált volna felnevelni. – Visszaszorítottam a könnyeim, és elnyomtam a gyomromban gyúló páni félelmet, ami görcsösen gúzsba rántott az izmaimat, és kényszeredetten felpillantottam Harryre. Nem akartam a szemébe nézni, mégis összetalálkozott a pillantásunk, és láttam a szemében megbújó sajnálatot, de jólesően fogadtam az együttérzését, habár a torkomba csomósodó dühtől kedvem lett volna lekiabálni a fejét, mégis… mégis türtőztettem magam, hisz erre neveltek tizenkilenc boldogságban eltöltött éven keresztül, és mégis eljött a pont, amikor a tragikus megdöbbenés utolér, amitől mindannyiszor félve rettegtem, ha valaki a közelemben ilyesmit tapasztalt. Mindig is azt hittem, hogy ez velem nem igazán történhet meg, mert én teljesen más helyzetben vagyok, de most itt állok a felismerés lépcsőfokán, és furcsa mód a tagadás fázisában vagyok, amikor az agy képtelen feldolgozni a hallottakat, és ellenséges érzések munkálnak a lélekben. Belemarkoltam az ágylepedőbe, hogy csitítsam a mardosó fájdalmat, ami sisteregve zizegett végig a bőrömön, és hirtelen tátongó üresség költözött a bensőmbe: igen, ez volt a legrosszabb. Mindközül a legrosszabb. Az ember életében vannak pontok, amikor végtelenül szomorúnak és keservesen elhagyatottnak érzi magát, de ha rátalál az üresség, az mindent felülmúl. Olyan, akár a pokol: hideg és jeges.
– Miért? – suttogtam. Képtelen voltam bármire is összpontosítani, az előbb hallottak jéghideg dühvel árasztottak el. – Kielégítő magyarázatot követelek. Most! Mi a biztosíték arra, hogy mindez igaz? Válaszolj, Zayn! Azt hiszed, hogy egy fénykép, amelyen az állításod szerint a tényleges szüleim szerepelnek, elegendő ahhoz, hogy higgyek neked? Hogy megbízzak benned? Nem! Tévedsz.
– Nézd… – ezúttal Harry szólalt meg, és közeledett pár lépést. Felhúzódtam a párnákhoz, hogy a lehető legtávolabb legyek kutató tekintetétől. Átható pillantásától hidegrázást kaptam, miközben úgy éreztem, hogy átlát rajtam. A karomon végigfutott a borzongás, és összesúroltam a kezeim, miközben a takarót az államig húztam. – Nem kell elhinned! Semmit, Cami. Rád van bízva, hogy miben hiszel, de egyvalamit tudnod kell: nem származna belőle semmi hasznunk, ha félrevezetünk.
– Értem – nyögtem felháborodva. – Akkor ti csak akkor hazudtok, ha hasznotok származik belőle? Szánalmas. – A matrac besüppedt a súlya alatt, ahogy felmászott a lábamhoz. Az ujjaival végigsimított a paplan alól kikandikáló csupasz lábujjaimon, és a bizsergő érzés szétáradt a bőrömön. A csípőmön nyomást éreztem, és a következő pillanatban már erősen nekem nyomta félmeztelen testét. Az ajka egy hajszálnyira volt az enyémtől, és a bőrömön éreztem forró leheletét. A tenyerét az államra tapasztotta, és felemelte a fejem. Próbáltam más felé nézni, de a tekintetem még így is összetalálkozott az övével. Örvénylő érzés támadt a gyomromban, mintha süllyednék, aztán valami ismeretlen érzés a magasba repített, akár egy háló, ahogy egy épületről alázuhanó testet kivédi a becsapódástól, a sebes lendülettől ismét felröpítve.
– Louis! A takarót – csattant Harry hangja, és szinte azonnal kicsúszott alólam a paplan, és kiszolgáltatottan, meztelenül, bizsergő tagokkal feküdtem Harry körülzáró karjaiban. Éreztem, hogy a térdével szétfeszíti a combjaim, és a másodpercek hevében fel sem tűnt, hogy levette a bokszerét. Egyik ujját a csiklómhoz irányította, és végigsimított nedves bőrömön. Olyan volt, mintha perzselő tűzcsóvák hullámoztak volna az ereimben. Lenyúltam, és kitapintottam a sima bőre alatt lüktető ereket, és a farka megfeszült, ahogy az ujjaimat ráfontam. Éreztem a vére pezsgését az ujjbegyeim alatt, és a bensőm megfeszült a tomboló vágytól. Csillanást észleltem a jobb szemem sarkában, de kirekesztettem a rám ható fényeket. Lihegve ívben feszítettem a hátamat, és görcsösen megmarkoltam a lepedőt: erősen belém hatolt, a bőre az enyémnek csapódott, és soha nem érzett elégedettség töltött el. Az üresség, ami a fájdalmaim miatt támadt, mintha tovaszállt volna. Dagadó farka szétfeszítette a hüvelyem falait, és óvatosan mozgott ki-be, aztán zihálva, sziszegve kihúzódott: marokra fogta a hímtagját, és a hátára gördült. Forró sperma lövellt a mellkasára, és a mellizmai összehúzódtak, ahogy a karja megremegett, és hátrahanyatlott az orgazmus által kiváltott gyönyörtől.
– Még mindig kíváncsi vagy a történetedre? – kérdezte, és láttam a szemében megbújó zavarodottságot.
– Még mindig – ismételtem, és magam köré csavartam a lepedőt.
Hallottam egy szék csikorgását, illetve több szék nyikorgását, és hirtelen Zayn, Niall, Liam és Louis az ágy köré tömörült félkörben, és az ölükbe ejtett, összekulcsolt kézzel figyeltek.
– Nos, akkor hallgasd a történeted – mondta Harry, miközben magára rángatta a ruháit, és hátrasöpörte a haját. Felgyorsult a szívverésem, de azért képes voltam szabályozni a lélegzésem. – Ismerd meg magad, Cami.