3. rész / Megvilágosodva

Az ujjaim összezáródtak a bilincs körül, és a szívem vadul dübörgött a mellkasomban, édes kínnal eltöltve a testem, ahogy a nehéz függönyök legördültek, és sejtelmes félhomály ereszkedett a szobára.  A feltámadó forróság összerántotta az izmaim, és a hátam ívben feszült a matracon. Louis közelebb lépett hozzám, és megérintette a karom. Apró szikrák pattantak az ujjbegyéről a bőrömre, míg Harry összevont szemöldökkel figyelt, és a tekintete sötét vágytól duzzadt. Fájt a tenyerem, ahol belevájtam a körmöm, hogy csillapítsam az izmaim lüktetését. Liam tekintete viszolyogva futott végig a mellemen, és akaratlanul is összerándultam az éles pillantásától, ami felborzolta az idegeim. A gyomromat kínzó görcs rántotta össze, és végigszaladt rajtam a borzongás, ami olyan volt, mintha forró, hullámzó homokban sodródnék, és az apró szemcsék csiklandozva masszíroznák a bőröm. A kiszolgáltatottság érzése pusztító tűzként ömlött végig bennem, a lábujjaim behajlítottam, amitől az ujjbegyeimbe tűszúrásszerű fájdalom költözött. A könnyeim kicsordultak, ahogy Louis szétfeszítette a combon, és a matrac besüppedt alatta, amikor a lábaimat a csípője köré csavarta, és az ajkamon éreztem a könnyeim sós ízét. Az ujjait becsúsztatta a felsőm alá, és nedves tenyerét rátapasztotta a hasamra. Forró bőrömön éreztem hűvös érintését, és az ujjpárnái durva köröket masszíroztak a bőrömbe, amitől áramütésszerű hullámok száguldottak az ereimben, és nyögve az ajkamba haraptam. A kicsorduló vérem vasas, keserű ízt hagyott a számban, és a torkom kapart a dühtől. Valaki hátulról copfba kötötte a hajamat, és a fülem mögé tűzött pár kósza tincset. Az ujjhegye végigsimított a fülcimpámon, és a gyomromba égő vágy gyúlt az intim érintéstől, ami egyszerre borzolta fel az idegeimet, és hatott rám. Idegesen feszítettem meg az izmaim; a fények körém tekeredtek, akár súlyos szaténlepedők, amik által mindent homályosan, tompán érzékeltem, mintha lebegő vízfüggöny előtt állnék. Az arcok elmosódtak körülöttem, és a szemem sarkában pislákoló fényt észleltem. A gyertya lángjai vörösen táncoltak előttem, mint tekergőző rózsaszirmok. Az éjszaka sötétjében kiemelkedtek a fények, élesen hatottak az érzékeimre, ahogy a hold ezüstös sugara beszivárgott az ablakon, és rávetült Louis sápadt arcára. Az állkapcsán megtörő sugár gyönyörű hamuszürke volt, akár csillogó márvány. Távolról a földre hulló vízcseppek hangja hallatszott, mint mély zongoraakkordok dallama. Úgy éreztem, hogy egy hártyavékony pókhálón táncolok, s bármelyik pillanatban elpattanhat, hogy alázuhanjak a sötétség végén lobogó tűzbe.

– Ne játszadozz, Lou! – nyögtem, de a hangom színtelenül csattant. Fölém hajolt, a karját a vállaim mellé támasztotta, és a fejem hátrahanyatlott a párnára. Az ajkát a fülemhez nyomta, és a hangja nem volt több mint halk, fojtott suttogás. A lélegzetem is visszaszorítottam, próbáltam leküzdeni a gyomromba szoruló páni félelmet. A teste szinte eggyé olvadt az enyémmel, és minden négyzetcentiméterét, domborulatát éreztem, ahogy felizgatottan nekem feszül, és kipréseli belőlem a szuszt. Ülő helyzetbe akartam küzdeni magam, amikor Zayn hangja keményen csattant, és megmarkolta Louis vállát. Louis továbbra is tartotta velem a szemkontaktust, a pillája sem rebbent, de a tüzes vágyat vakrémület váltotta fel a pillantásába, és a fogása enyhült a csípőmön.

– Szállj le Camiről – sziszegte, és begörbítette az ujjait. – Most, Lou. Ne kelljen kétszer mondanom! – Louis hátranézett a válla fölött, és a szemöldöke egy kicsit összeszaladt, majd kényszeredetten lemászott rólam. Megráztam a fejem, hogy elűzzem az illatát, ami belopta magát az orromba, és erősen lehunytam a szemem. Amikor ismét kinyitottam, Zayn térdelt fölöttem; szépséges arcáról ismeretlen érzelem sugárzott, és a két tenyere közé fogva az arcomat, kissé felemelt. A könyökömre támaszkodtam, és ziháltan néztem meztelen mellkasát, az izmai vonalát, ahogy a bőre feszesen simul az izmokra.

– Összpontosíts erre a pillanatra, Cami. Mit érzel?

– Forróságot. Érzem a forróságot a mellkasomba. Felmelegít. Az ujjbegyeid. A combod, ahogy a térdem súrolja, és az izmaid rándulását. A pillantásod. Igen, a pillantásod a legbelterjesebb… – suttogtam, és muszáj volt elfordítanom az arcom, mert éreztem, hogy tűz gyúl a pólusaimban.

– A legfontosabbat kifelejted – jegyezte meg. Az ujjbegyét lágyan az ajkamhoz közelítette, és pusztán csak egy egymilliméternyi teret hagyott az ajkam és a bőre között. Élesen felsóhajtottam.

– Mit? Mit felejtek ki?

– Az erőnket. Érzed? – ismét a szám felé közelítette az ujját, és immár egy halvány lüktetést éreztem a levegőben. Olyan volt, mintha elő kellett volna hívnom valahonnan az elmém sötétségéből, mintha a felszín alatt lenne, és magam kéne utánanyúlnom, hogy felhúzzam. Az érzés kirajzolódott előttem, a köd szertefoszlott.  

– A bőröm fájdalmasan, de édesen pulzál, ahogy az ujjbegyed az ajkamhoz közelíted, pedig hozzám sem érsz – töprengtem, és a testem zsibbadt volt a bizsergéstől, ami végigfutott rajtam.

– Ezek az üvegbe zárt érzéseid.

– Hogy érted? – vágtam közbe meglepetten.

– Csak így nevezi a gyöngéd érzéseket, amelyeket fel kell kutatni – csattant fel Harry, és összefonta a karját. – Bár jómagam a durvaságnak vagyok a híve, ha engem kérdezel, nyuszika.

– Senki sem kérdezett! – feleltem, és visszafordultam Zayn felé. Az arcán valami átsuhant, amit nem tudtam mire vélni – szomorúság vagy bosszúság? Nem tudhattam.

– Sok időbe telt számomra is, amire mindent felfedeztem. Nem könnyű levetkőzni a gátlásokat, Cami.

– Tudom – az ujjaim rátaláltak az izmaira, és kitapintottam keményen feszülő hasát. – Szeretném, ha megérintenél. Mindenütt – suttogtam, és rögtön összeszorítottam a fogaim, ahogy tudatában lettem a szavaim jelentőségének, amelyek peregve buktak ki a számon. Óvatosan áthúzta a fejemen a blúzom, és Liam a lábamhoz lépett, hogy hosszú ujjait a csípőmre tapadó nadrágom szegélyébe akassza, majd gyakorlott mozdulatokkal lehámozta a farmerem. Valami szétrobbant bennem, és a szilánkok a mélybe zuhantak, ahogy felülkerekedett rajtam a bénító életerő, kínzó sajgást fecskendezve az ereimbe. Zayn a hasamra tapasztotta a tenyerét, és apró csókot lehelt a kulcscsontomra.

– Érzem a véred lüktetését, ahogy az izmaid összerándulnak és kiengednek. Nézz a szemembe, Cami – motyogta, és az ajka kissé lebiggyedt, amint a tekintetébe fúrtam a pillantásom. A szeme egészen elsötétedett, és a pupillája kitágult. Az ujjai lejjebb kúsztak a bugyim pántjáig, és belecsípett a bőrömbe. A lábam görcsösen megmerevedett, szabad kezemmel a lepedőt markolásztam, és kéjesen felnyögtem. Az ujjaimat dús fürtjei közé süllyesztettem, és a csípőm felfelé mozdul a testem rángásától. Forró nyelvét végigfutatta az ajkamon, és rögvest kiszakadt belőlem egy sikoly. A hüvelykujja begye besiklott a bugyimba, és végigsimított egyetlenegyszer, elemi hirtelenséggel duzzadt csiklómon. Az érzéseim követelőző hullámokként csaptak össze bennem. Egy pillanatra megtorpant, és lázasan szemlélt. Zayn a hátára gördült, és lerúgta magáról a bokszerét, ami suhogva a padlóra hullt. Súlyos farka előbukott, és hátrahőköltem a látványtól, de azonnal megéreztem a bőrömre tapadó kezét, és a combom megadóan széttárult. A csípőm előredöftem, hogy mélyen, mindent elsöprően magamba fogadhassam halvány erektől dagadó farkát. Az ajka ördögi mosolyra húzódott, és a borostája enyhén súrolta az állam, ahogy mélyen megcsókolt. A nyelve hűvösen siklott végig a fogaimon, és összerándultam az érzéstől.

– Húzd fel a lábaid, és tárd szét! Érezd, ahogy az izmaid görcsösen, lüktető sajgással feszülnek. Légy tudatában a fájdalomnak, de érezd a gyönyört, ami édes mézként árad szét benned. A fájdalmad már csak távoli lesz. Ködös… Liam! – biccentett a barátja felé, majd kinyújtotta a kezét, hogy Liam a tenyerébe csúsztathasson egy apró, fekete tárgyat, ami körülbelül kétujjnyi vastagságú lehetett. A pillantása mámoros volt, akár egy vadászé, aki éppen most cserkészte be a prédát.

– Állj! – Harry hangja csattant körülöttem, bennem, mint felrepedő jégréteg. Szúró fájdalom hasított a mellkasomba, amit rögtön bénító tudatlanság követett. Dermedten húzódtam hátrébb, és kérdőn pislantottam rá, mert még ránézni is megerőltető volt. A zsebébe csúsztatta a kezét, és előhúzott egy borítékot, amit papírhasadáshoz hasonló sercegő hang követett, és a tenyerembe fektette a belőle kicsúszó fotót. A kép hátán fekete tintával rótt, íves betűk fonódtak össze, és az utolsó szavakat elmázolták, mintha valaki sietősen firkantotta volna fel, de még így is ki tudtam venni, ha kissé megerőltettem a szemem: New Hampshire, Concord, 1994. A combomra fektettem a fényes felületű papírlapot, és óvatosan megfordítottam, az ujjbegyeimmel puhán végigsimítva makulátlanságán. Egy nőt ábrázolt, ahogy fekete kendőjét szorosan összefogta az álla alatt, és egy férfi markolta hátulról a vállát, szabad kezével esernyőt tartva mindkettejük felé. Egy parkban álltak, és a falevelek közt mézbarna napfény sütött át, aranyozott csillogásba borítva a világot, mégis volt valami szomorkás az egészben, ahogy a negyvenes évei elején járó asszony összehúzta a szemét, és a fényben a homlokán élesebben kirajzolódtak a barázdák, miközben a férfi csak árnyékként derengett a hátában, mert a fényképezőgép villanását visszatükrözte a nő szemüvegében a fotó, és a férfi elé homályos fényfátylat vont. Az arca kivehetetlen volt, bár éles járomcsontja és merev álla tökéletesen kirajzolódott, ahogy a bal arcfelét mély árnyékok szabdalták. A nő nyakában egy ezüstláncon szürke medál lógott, és a kőbe egy MC monogramot véstek, amit nem tudtam mire vélni, inkább csak ködösen bámultam. A kezem remegett, és a torkom kapart, ahogy lassan Harry felé emeltem értetlen tekintetem, és a pillantásommal jeleztem, hogy magyarázatot követelek.

– Cara és Robert Milak – felelte meg ki nem mondott kérdésem, majd reszelősen sóhajtott, és összefonta maga előtt a karját, hogy aztán könnyedén nekitámaszkodhasson az ajtófélfának. Egy göndör fürtcsomó a szemébe omlott, aminek a vége lebiggyedő ajkát súrolta. – A szüleid. – A szavai jeges fájdalomként hatottak rám, és egy pillanatig még lélegezni is elfelejtettem: ez csak egy vicc. Próbáltam győzködni magam, de a fellobbanó erős sejtelem felülkerekedett rajtam, és a bőröm sajgott, mintha éles késszúrások karcolnának véres csíkokat a húsomba. – Az édesapád két éves korodban átadott Andrew Harrisnek, miután az édesanyád egy hegymászáson az életét vesztette. A fájdalom és veszteség túlságosan megterhelő volt számára, és nem szorult bele elég kitartás. Megbukott, mint szülő, de elismerte a verségét. Mosolyogva adott át Andrewnak, és már akkor tudta, hogy az életed sokkal jobb lesz, mintha kitartott volna melletted, és a saját erejéből próbált volna felnevelni. – Visszaszorítottam a könnyeim, és elnyomtam a gyomromban gyúló páni félelmet, ami görcsösen gúzsba rántott az izmaimat, és kényszeredetten felpillantottam Harryre. Nem akartam a szemébe nézni, mégis összetalálkozott a pillantásunk, és láttam a szemében megbújó sajnálatot, de jólesően fogadtam az együttérzését, habár a torkomba csomósodó dühtől kedvem lett volna lekiabálni a fejét, mégis… mégis türtőztettem magam, hisz erre neveltek tizenkilenc boldogságban eltöltött éven keresztül, és mégis eljött a pont, amikor a tragikus megdöbbenés utolér, amitől mindannyiszor félve rettegtem, ha valaki a közelemben ilyesmit tapasztalt. Mindig is azt hittem, hogy ez velem nem igazán történhet meg, mert én teljesen más helyzetben vagyok, de most itt állok a felismerés lépcsőfokán, és furcsa mód a tagadás fázisában vagyok, amikor az agy képtelen feldolgozni a hallottakat, és ellenséges érzések munkálnak a lélekben. Belemarkoltam az ágylepedőbe, hogy csitítsam a mardosó fájdalmat, ami sisteregve zizegett végig a bőrömön, és hirtelen tátongó üresség költözött a bensőmbe: igen, ez volt a legrosszabb. Mindközül a legrosszabb. Az ember életében vannak pontok, amikor végtelenül szomorúnak és keservesen elhagyatottnak érzi magát, de ha rátalál az üresség, az mindent felülmúl. Olyan, akár a pokol: hideg és jeges.

– Miért? – suttogtam. Képtelen voltam bármire is összpontosítani, az előbb hallottak jéghideg dühvel árasztottak el. – Kielégítő magyarázatot követelek. Most! Mi a biztosíték arra, hogy mindez igaz? Válaszolj, Zayn! Azt hiszed, hogy egy fénykép, amelyen az állításod szerint a tényleges szüleim szerepelnek, elegendő ahhoz, hogy higgyek neked? Hogy megbízzak benned? Nem! Tévedsz.

– Nézd… – ezúttal Harry szólalt meg, és közeledett pár lépést. Felhúzódtam a párnákhoz, hogy a lehető legtávolabb legyek kutató tekintetétől. Átható pillantásától hidegrázást kaptam, miközben úgy éreztem, hogy átlát rajtam. A karomon végigfutott a borzongás, és összesúroltam a kezeim, miközben a takarót az államig húztam. – Nem kell elhinned! Semmit, Cami. Rád van bízva, hogy miben hiszel, de egyvalamit tudnod kell: nem származna belőle semmi hasznunk, ha félrevezetünk.

– Értem – nyögtem felháborodva. – Akkor ti csak akkor hazudtok, ha hasznotok származik belőle? Szánalmas. – A matrac besüppedt a súlya alatt, ahogy felmászott a lábamhoz. Az ujjaival végigsimított a paplan alól kikandikáló csupasz lábujjaimon, és a bizsergő érzés szétáradt a bőrömön. A csípőmön nyomást éreztem, és a következő pillanatban már erősen nekem nyomta félmeztelen testét. Az ajka egy hajszálnyira volt az enyémtől, és a bőrömön éreztem forró leheletét. A tenyerét az államra tapasztotta, és felemelte a fejem. Próbáltam más felé nézni, de a tekintetem még így is összetalálkozott az övével. Örvénylő érzés támadt a gyomromban, mintha süllyednék, aztán valami ismeretlen érzés a magasba repített, akár egy háló, ahogy egy épületről alázuhanó testet kivédi a becsapódástól, a sebes lendülettől ismét felröpítve.

– Louis! A takarót – csattant Harry hangja, és szinte azonnal kicsúszott alólam a paplan, és kiszolgáltatottan, meztelenül, bizsergő tagokkal feküdtem Harry körülzáró karjaiban. Éreztem, hogy a térdével szétfeszíti a combjaim, és a másodpercek hevében fel sem tűnt, hogy levette a bokszerét. Egyik ujját a csiklómhoz irányította, és végigsimított nedves bőrömön. Olyan volt, mintha perzselő tűzcsóvák hullámoztak volna az ereimben. Lenyúltam, és kitapintottam a sima bőre alatt lüktető ereket, és a farka megfeszült, ahogy az ujjaimat ráfontam. Éreztem a vére pezsgését az ujjbegyeim alatt, és a bensőm megfeszült a tomboló vágytól. Csillanást észleltem a jobb szemem sarkában, de kirekesztettem a rám ható fényeket. Lihegve ívben feszítettem a hátamat, és görcsösen megmarkoltam a lepedőt: erősen belém hatolt, a bőre az enyémnek csapódott, és soha nem érzett elégedettség töltött el. Az üresség, ami a fájdalmaim miatt támadt, mintha tovaszállt volna. Dagadó farka szétfeszítette a hüvelyem falait, és óvatosan mozgott ki-be, aztán zihálva, sziszegve kihúzódott: marokra fogta a hímtagját, és a hátára gördült. Forró sperma lövellt a mellkasára, és a mellizmai összehúzódtak, ahogy a karja megremegett, és hátrahanyatlott az orgazmus által kiváltott gyönyörtől.

– Még mindig kíváncsi vagy a történetedre? – kérdezte, és láttam a szemében megbújó zavarodottságot.

– Még mindig – ismételtem, és magam köré csavartam a lepedőt.

Hallottam egy szék csikorgását, illetve több szék nyikorgását, és hirtelen Zayn, Niall, Liam és Louis az ágy köré tömörült félkörben, és az ölükbe ejtett, összekulcsolt kézzel figyeltek.

– Nos, akkor hallgasd a történeted – mondta Harry, miközben magára rángatta a ruháit, és hátrasöpörte a haját. Felgyorsult a szívverésem, de azért képes voltam szabályozni a lélegzésem. – Ismerd meg magad, Cami.

2. rész / Felzaklatva

Először csak a kék fény tűnt fel, ahogy csiklandozta a szemhéjam, aztán észrevettem a kábán vonagló testeket, és a csípős alkoholszag szinte azonnal arcul csapott, ahogy beléptünk. Zayn fogása erősödött a csuklómon, miközben a szorosan egymáshoz préselődő emberek tumultusán végigvezetett a bárpulthoz, majd hanyagul a fekete, ezüst csíkokkal erezett márványpultra támaszkodott. Alkalmasint én is eljártam egy-egy szórakozóhelyre a barátnőimmel, de ez felülmúlta mindet: a villogó diszkófény, az izzadt testek önfeledt ringatózása, a részeg tinédzserek kurjantásai… egyszerre veszélyesség és furcsán hívogatóvá varázsolták a helyet. A pultos várakozóan pislantott ránk, és Zayn hanyagul biccentett. A falhoz erősített polcokon különféle italok végtelen sora húzódott, és az üvegek szorosan egymás mellé pakolva álltak. A terem két sarkában billiárdasztalok álltak, és viszonylag még józan emberek tömörültek köréjük.

Zayn megrázta a fejét.

– Cami, ő itt Niall – bökött a szőke hajú, kék szemű fiú felé, aki gyengéd mosollyal üdvözölt. – Niall, ő itt Cami.

Illedelmesen biccentettem, és megéreztem Zayn kezét a combomon, ahogy finom mozdulatokkal masszírozta a farmeromon keresztül a bőröm. – Ő a Horan Billiárdcentrum tulajdonosának a fia, jó fej srác. Higgy nekem! – a szívem belesajdult, ahogy egy szexi kacsintást küldött felém, és enyhén belecsípett a combomba, amitől sikerült egy picit megugranom. Niall szeme a homlokáig szaladt, és vigyorogva figyelte a rövid kiselőadásom.

– Mit kértek? – Zayn arca felderült. 

– Hány pohár gin tonicot tudsz egyszerre lehúzni? – kérdezte. A tompa fények az arca bal felét jobban kihangsúlyozták, élesen emelkedtek ki a vonásai, míg a jobb arcrésze áttetsző árnyékokba borult, és volt valami pimasz a laza testtartásában és a hanyag mozdulataiban. Hátrahőköltem a kérdéstől, és legyűrtem a torkomba csomósodó félelmet, mert nem szerettem volna bevallani, hogy az ivászat terén roppant tapasztalatlan vagyok, és sosem feszegettem a határaimat. Rendszerint egy-két pohár sört ittam, azt is általában szilveszterkor, vagy a vadabb csajos estéinken, amikor elugrottunk egy közeli bárba a lányokkal. Zavaromban sikerült elvörösödnöm, és legszívesebben a tenyerembe temettem volna az arcomat, hogy elrejtsem rákvörös tekintetem.

– Te is itt dolgozol? - kérdeztem, és felemeltem a kezem, hogy egy pohár italért nyúljak. Sietősen lehúztam, éreztem, ahogy a forró ital a torkomat mardossa, ugyanekkor perzselő melegséget is árasztott a mellkasomba és a gyomromba, mintha láva ömlött volna a bensőmbe, valósággal tűzben égtem.

– Igen. Én felelek az elektronikai kütyükért, valamint a megvilágításért. Liam kezeli a hangszórókat, Louis és Harry a raktárban dolgozik. Már egészen kiskorunk óta ismerjük egymást, teljesen olyan, mintha testvérek lennénk… A szüleink régi jó barátok, és mi is szoros kapcsolatot alakítottunk ki egymással az évek során – magyarázta, és a korábban kifejezéstelen tekintetét most szeretetteljes melegség vette át. – Az édesapád az egyik szállítónk – tette hozzá nyomatékosan, és összepréselte rózsaszín ajkait. – Rendes ember.

– Bizonyára. Miért akarja, hogy itt legyek?

Zayn arcán átfutott valami ismeretlen érzelem, és a szája szeglete megrándult.

– Ez az egyezség.

Lehuppantam a bárszékről, és ingerült pillantást vetettem rá.

– Ezt mégis hogyan értelmezzem? – az izgatottságom dühbe csapott át, és könyörtelen gyötrelem tépte-szaggatta az idegszálaim, ahogy villámlóan, vádlón néztem rá. A szavai szíven döftek, és kedvem lett volna bosszúsan kirohanni az éjszakába, de ezzel nem sokat segítettem volna a helyzeten.

– Szexi az ingerültséged – motyogta Zayn, és tett felém pár ingatag lépést. A karjai azonnal átfogták a csípőmet, és szorosan a mellkasára húzott. Éreztem a belőle áradó forró alkoholszagot. – Van egy vékony határ a féktelen düh és az érzéki felajzottság között. Találd meg! – az ujjait végigfuttatta a mellemen, aztán bekúszott a blúzom alá, és a köldököm körül kezdett körözöni. A bőre nyirkos volt, és nyakán végiggördültek az izzadtságcseppek. Felizgatott, hogy a hűvös viselkedésemet kiváltképp vonzónak találta, és megragadtam az állát, hogy egy durva csókra magam felé fordítsam. A nyelvemmel élesen végigszántottam a borostáján, majd puha, feszes ajkán, és szeszélyes csókot cuppantottam a bőrére, hogy éreztem, amint a fogaink összecsikordulnak. A keze megremegett a hasamon, és hátráltam pár lépést, hogy kényelmesen nekidőlhessek a gerendaoszlopnak. A karomon végigfutó ujjbegyeinek érintésétől libabőrös lettem, és az ajkamba haraptam, hogy visszafojtsak egy elfúló nyögést, miközben a mozdulatainkkal valósággal kommunikáltunk egymással. A bal keze a hátamra simult, a jobbal továbbra is a köldökömet ingerelte, és a nyelvével a nyakamat cirógatta, míg a fogai közé csippentette a bőröm, és lágyan megszívta. A hátam ívben feszült, és a torkomon reszelős sikolyt szakad fel. A vállának támasztottam az államat, és megrészegülten, diadalmasan elmosolyodtam.

– Észleld az érintkezési pontjainkat… – suttogta, a lehelete a fülcimpámat súrolta, és jólesően megborzongtam a mentaillattól. – A bőrünk érintkezését, az ajkunk egymásra simulását, a karjaink összefonódását, a térdünk összecsapódását… Figyelj oda a legapróbb impulzusra is, légy tudatában a tested minden egyes porcikájának. Próbáld meg együttesen észlelni az összes rád ható érzést – a külsőket és belsőket egyaránt. Légy körültekintő, és soha ne fojtsd vissza a reakciókat, amelyek létrejönnek benned egy-egy rád ható impulzustól. Fontos, hogy kimutasd a valós érzéseidet! – a csókja ezúttal gyöngéd, andalító volt, és a hasamban bizsergő érzés gyúlt. Ösztönösen felnyögtem, és a karomat a vállára csúsztattam, hogy közelebb húzzam magamhoz. A haja az arcomba lógott, és olyan érzés volt, mintha puha tollpihék simogatnák a bőröm. – Ha feltérképezed a kettőnk közti bensőséges kapcsolatot, és megismered az érintéseim által kiváltott benned megszülető érzéseket… tudni fogod, hogy ki vagyok, Cami. Még akkor is, ha bekötött szemmel érintelek meg. Felismersz – magyarázta, és én idegesen fészkelődtem az ölelésében. Elfutották a szememet a könnyek, mert tisztában voltam vele, hogy a szüleim most nem lennének büszkék rám. A szemembe hulló fürtjeim szinte nedvesek lettek a halántékomon lepergő izzadtságtól. Erősen markolta a csípőmet, tudatában voltam a belőle áradó végtelen birtokló ösztönnek, ami úgy rezgett a testünket elválasztó hajszálvékony térben, akár statikus elektromosság a vezetékekben. Kínos csend szorult kettőnk közé, aztán egy habkönnyű csókkal, amit a fülem mögé nyomott, megtörte a kialakuló feszültséget. – Fel akarom kutatni az érzékeny pontjaidat, Cami. Amikor az előbb a füled mögé nyomtam egy puszit, az egyik hátizmod enyhén megrándult. Alig észrevehetően, de azonnal érzékeltem.

– A te hasizmod meg erősen befeszült, ahogy a kulcscsontod csókoltam. Mindkettőnknek meg vannak a gyenge pontjai, de ezeket egyensúlyban tudjuk tartani az erősségeinkkel – próbáltam tisztán fogalmazni, de az alkohol és a szenvedély elnyomta a józan gondolataim. Beletúrtam a hajába, és az ujjbegyeimmel finoman masszírozni kezdtem a fejbőrét. Zayn összerándult, és az arcát a nyakamba fúrta. A szempillái a bőrömet simították, ahogy lehunyta a szemét, és beledünnyögött a bőrömbe valami érthetetlen halandzsát. Megmarkolta a mellemet, majd lágyan gyúrni kezdte, és olyan érzés áradt szét bennem, mintha zuhannék, pörögve és sikoltozva. A csókja forró volt, és az érzés egybeolvadt a mellem kényeztetésével. Éreztem a mosolyát a bőrömön, ahogy az ajka hozzám tapadva széles ragadozóvigyorra húzódik. Az első lépcsőfokok – nevettem fel magamban enyhén szarkasztikusan. Tudatában voltam a teste minden egyes négyzetcentiméterével, az izmai hullámzásával, ahogy egybeolvad velem, és megszűnnek a határok. A combomnál éreztem az erekcióját, ami keményen feszült a nadrágomnak. Az alsó ajkát óvatosan a fogaim közé csippentettem, és élesen megszívtam. Zayn torkából elismerő morgás tört fel. Széles terpeszben állt előttem, és a lábam egy icipicit felemelkedett a padlóról, ahogy felnyomott az oszlopra, és védelmezően körülzárt a karjaival. Harry gödröcskés arca bukkant fel az ajtófordulóban, és vigyorogva elsétált mellettünk, miközben kisöpört pár göndör tincset a homlokából. Sürgősen egy jéghideg zuhanyra lesz szükségem, mert a testem valósággal szétrobban a forróság és vágy elsöprő együttesétől. Zayn mélyen a szemembe nézett, és az arcán lévő meglepett kifejezést gyorsan felváltotta a szexi félmosoly, ahogy a kezem becsúsztattam a pólója alá, és kitapintottam feszülő hasizmait.

– Gyere – mutatott a kijárat felé, és a hangja olyan halk és kimért volt, hogy belereszkettem. Elengedett, és rám villantotta a számomra roppant vonzó mosolyát, amitől újra erőt vett rajtam a vágy. Az érzések dühös viharként pörögtek bennem, mintha szomjaznék minden egyes érintéséért, mint növény a vízért. Összeszorult a torkom a vágyakozástól, és a tompa fények az ajtóhoz menet valamivel sötétebbé váltak, az árnyékokban élesebben kirajzolódtak a vonásai. Beléptünk egy CSAK A SZEMÉLYZET SZÁMÁRA feliratos ajtón, és egy szűk, sötét folyosó rajzolódott ki előttem. A világítás itt valamivel gyérebb volt, és nagyon kellett összepontosítanom, nehogy félrelépjek. Zayn összefűzte az ujjainkat, és sietősen húzott maga után. A finom szőnyeg besüppedt a talpam alatt, ahogy végigbaktattunk a burgundi vörös tapétázott falak mentén, és édes vaníliaillat ülte meg a levegőt. Az izgatottság a tetőfokára hágott bennem, és az idegesség csomóba rántotta a gyomromat, miközben követtem. Figyeltem a mozdulatait, ahogy a térdéig felgyűrt fekete farmernadrág minden lépésénél megfeszült rajta, az izmos, kidolgozott vádliját, és a hátizma hullámzását. Észrevettem, hogy az egyik szemöldöke megrándult, és futólag hátrapislantott rám.

– A tekintet sokat elárul – jegyezte meg, és beharapta az ajkát. – Hasonló, akár egy érintés. A tarkómon éreztem a pillantásod, és enyhe bizsergés szaladt végig a karomon, amikor bámultál. Ha két személy között fellobban a testi vonzalom, akkor egy idő után megérezzük egymást. Létrejön egy kapocs. Szorosabb, mint gondolnád, Cami. – a nevemet olyan mélyen és szexin formálta az ajkaival, hogy önkéntelenül is beleremegtem reszkető hangjába. Zayn megfeszítette a karját, és ökölbe szorította a kezét. Ingerülten megperdült, és zihálva nekem nyomta felhevült testét, az érzéstől sípolva szaladt ki a levegő a tüdőmből, és döbbentem hátráltam a falhoz. Az ajkát durván az enyémhez tapasztotta, és nyálas csókot nyomott a számra. A borostája csiklandozva cirógatta az arcom. A hajában esőcseppek csillogtak, és az ujjaimat belemélyesztettem kócos fürtjeibe, hogy közelebb húzzam magamhoz. A teste egybefonódott az enyémmel, a szívem őrült ütemben dörömbölt a mellkasomban, amint a kezével megmarkolta a fenekem, és belenyögött a számba. A nyelve simítását éreztem a fogaimon, és szellős, hűvös érzés, majd gőzhöz hasonló meleg járta át a testem. Izgatottan sóhajtottam. A csókja íze sós, mégis egy kicsit édeskés, amitől muszáj elmosolyodnom. A kezemmel masszírozni kezdtem a hasizmait, amitől dörmögő hangot hallatott, és még keményebben feszült nekem. Az ujjpárnáim végigfuttattam selymes, ruganyos bőrén, ami alatt dagadó izmait érezhettem, és az arcom a nyakába temettem. Kinyitotta a hátamban lévő ajtót, és besurrantunk a sötét szobába. Lágy világítás gyúlt, ahogy beléptem, és a lábam előtt egy hatalmas franciaágy volt, vastag matraccal, ami finom besüppedt alattam, ahogy fáradtan levetettem magam a párnák rengetegébe. Nyeltem egyet, és vettem egy mély lélegzetet, ahogy újabban felgyúlt bennem az égő vágy, és a forróság elmosta minden fáradtságom, édes kínnal felpörgetve. Az ággyal szemközt egy fakeretes tükör volt felerősítve az elhúzható falba beépített szekrényre, és a félhomályban láttam a beszűrődő hold ezüstös színét megcsillanni és visszaverődni az árnyékos plafonra, ahogy a fény vékony csíkokat szaggatott a sötétségbe. Zayn megtorpant a tükörnél, és gyakorlott mozdulatokkal áthúzta a fején a pólóját, ami suhogva a padlóra zuhant egy kupacba, és kattogva kicsatolta a farmerja övét, majd lehámozta magáról az anyagot, ami a bokájánál landolt. Egyetlen szál bokszeralsóban állt a tükör előtt, és halkan felnevettem, amikor befeszítette a bicepszét, majd izgatóan felvonta a szemöldökét, és megvillantott felém egy félmosolyt. Egy pillanatra lehunytam a szemem, aztán élesebb fény tört át szemhéjamon keresztül, ami úgy melengette a bőröm, akár a tűző nap nyáron.

– Egy időzített gépezet különféle fényhatásokkal fogja elárasztani a szobát. Miközben érintelek, érzed a fényt is. A színét, a mélységet, és ahogy köréd fonódik, akár egy takaró. Érezd az ízeket, az illatokat. A csókunkat. A bőrünk jellegzetes illatát. A tested mozdulatait. Érezz szerteágazóan, és ne csak egysíkúan. Eleinte nehezen fog menni, de aztán belerázódsz… Megtapasztalod. – Visszafojtottam egy előtörni készülő sóhajt, és belereszkettem az utasításaiba. – Légy pontos és kimért! Soha ne tegyél meggondolatlan, okvetlen mozdulatot, ami félénkségre adna okot… az taszító, és elveszi a kedvem. Ma a határaidat fogjuk felmérni, és a legutolsó csepp tűrőképességet is kicsikarjuk belőled. Azt akarom, hogy dühös legyél a végére. Ideges. Ellenséges. Vadító.

Zayn lazán leguggolt, és kihúzta a szekrény legalsó fiókját. Egy fekete dobozt emelt ki, és letette a matracra, majd visszafordult felém, és apró mosollyal jutalmazott. Felpattintotta a fedelét, és kiürítette a tartalmát. Zörgő tárgyak hulltak csörömpölve egymásra, amit suhogó hangok követtek. Némán bámultam, és próbáltam úrrá lenni baljós előérzetemen. Úgy éreztem, mintha egy fal épülne fel bennem, és a korábbi határtalan szenvedélyem a dolog iránt csillapodna, mint ahogy egy lufi ereszkedik le sistergéshez hasonló hangon, mégis megigézve bámultam Zayn mellizmainak játékát. Összeszorítottam a számat, és felvontam a szemöldököm. Annyira belefeledkeztem az arca tanulmányozásában, hogy észre sem vettem a kezében szorongatott tárgyat, csak miután feltöltötte a hozzá tartozó gunyoros vigyorát. A kezében egy vibrátort szorongatott, és az ujjbegyeivel megnyomta az oldalán lévő fekete gombot, ami beaktiválta, és a műpénisz elkezdett rezegni a kezében. Ösztönösen hátrahúzódtam, mert még sosem okoztam magamnak ilyesféle gyönyört, és túlságosan is fiatal voltam ahhoz, hogy szert tehessek egy ilyenre.

– Először is meg kell ismerkedned a legalapvetőbb szexkellékekkel, hogy elhatárolhasd a tárgyak által kiváltott orgazmust az én testem által okozott gyönyörtől – Zayn szeméből sötét komolyság sugárzott, és törökülésbe helyezkedve tanulmányoztam tovább rezzenéstelen arcát. Úgy beszélt ezekről a kínos dolgokról, mintha csak a kedvenc ételéről tartana bizarr kiselőadást. – Van itt pár síkosító is, ami gyöngédebbé teszi a közösülést. A kiképzésed végére egy teljes kámaszútra tanfolyamot indíthatsz. Harry szerint mi leszünk a „szerelem vezérfonalai”.^[1] 

– Mi van? – döbbenten hátrahőköltem, és az arcomat elöntötte a forróság. Szédülni kezdem, és a levegő görcsösen a rekedt a tüdőmbe a hideg meglepettségtől. – Harry tud erről? Mégis miért? Hogyan? Mióta? – Zayn szeme élesen csillant, és dühödten, sóhajtva rávágta. – A fiúk a barátaim! Mindannyian tisztában vannak a Horan Billiárdcentrumban zajló dolgokkal – az utóbbi szót erősen kihangsúlyozta, és végigsimított a combomon. – Ahogy most már te is, édes. – A lelkemben káosz, zűrzavar és heves megbántottság lobbant, s undorodva hátrahúzódtam.

– Nem akarom, hogy hozzám érj! – csattantam fel.

– Ó, dehogyis nem!

Felszisszentem.

– Tévedsz.

– Imádom, ha egy kislány ellenkezik!

– Pofa be. Nem vagyok kislány – vágtam vissza tétován, és visszafojtottam egy halvány mosolyt, ami az ajkamra akart kúszni. Valamiért felizgattak lekicsinylő szavai, és a bántását egyszerre éreztem pimasz flörtölésnek is.

– Akkor bizonyítsd be! – felelte, és meghallottam a dübörgő lépteket. Dobpergésszerű bumm-bumm-bumm, és értetlenül pislogtam rá, miközben a szívem a fülemben zakatolt, elnyomva a gondolataimat. A kezem azonnal ökölbeszorult, ahogy feltárult az ajtó, és a küszöbön álló négy fiú kipirulva meredt ránk. Az ujjaim összezáródtak és kiengedtek, ahogy keserű epe mardosta a torkomat, és a rémület felülírta az összes gondolatom. Harry sokatmondó pillantást vetett rám, míg Niall tengerkék szeme elszántan csillogott.

– Nos… – csapta össze elhivatott büszkeséggel a tenyerét Liam, és reszelősen felsóhajtott. – Akkor térképezzük fel a határaidat!

[1] A Kámaszútra szanszkrit, dévanágari írással a jelentése: „a szerelem vezérfonalai”

1. rész / Ismeretség

Hihetetlenül zaklatott voltam, és a helyzetet csak tovább rontotta a lágyan szitáló eső. Visszasétáltam a verandára, és megpróbáltam leküzdeni a jeges borzongást. A csípős novemberi szél szinte a csontjaimig hatolt, és a finom gyapjúpulóverem összehúztam magamon, hogy egy kicsit felmelegedjek. Egy világos farmert és fekete csizmát választottam, majd anya unszolására felvettem ezt a fölsőt, amit most már nem is bánok, hiszen olyan jólesően átmelenget.

– Tudod, mi a legjobb az egészben? – Candice a válla fölött pillantott vissza rám, és hirtelen megpördült. Szőke tincseit az arcába fújta a feltámadó szél, és a szemüvegének a lencséit apró, ezüstszínű esőcseppek homályosították. Túlságosan nyugtalan és ingerült voltam, hogy teljes figyelmemet az én energiabomba barátnőmre fordítsam, ezért unottan a cipőm orrát kezdtem bámulni. A hangok összefolytak körülöttem, érthetetlen maszlaggá sűrűsödtek, amit nem is bántam: el akartam húzódni a saját magányomba, és visszaemlékezni a történtekre. Arra, amit feladtam mindezért.

 – Cami – a barátnőm megkocogtatta a vállam. – Cami, figyelsz te egyáltalán rám? – Candice kifújt egy kósza tincset a tekintetéből, és dühösen meredt rám. A szemében tűz égett, és pimaszul elmosolyodtam, hogy tovább húzzam. – Sosem figyelsz rám, Cami. Érted? Soha – tette hozzá szomorúan, és egy kicsit megsajnáltam. Az utóbbi időben sok mindenen mentem keresztül, és a gondjaim hatalmas jéghegyekké nőttek, de valahogy nem látom a tűző napot, ami felolvaszthatná. Múltam árnyai súlyos teherként nehezednek a vállamra, és ezek a kellemetlen események, amelyeken részt kell vennem havi rendszerességgel, mert a drágalátos apuci a világ szeme elé akarja tárni az ő pici és törékeny lányát, valósággal szétszaggatnak – még úgy is, hogy valahányszor Candice velem tart, és biztatóan markolja a vállam. A gyomorgörcs elkerülhetetlen, a szédülés mindannyiszor visszatér, és ez a kettő bénító sajgássá elegyedik, amitől csúnya fejfájást kapok. Éjszakánként bennem visszhangzik a sikongató tinédzserek visszhangja, és a hangkierősítők dübörgő pulzálása, ami szinte kiszakítja a szívemet a mellkasomból. Érzem, ahogy az egész lényemet átrázza – akár egy elektrosokk – a lüktető dallam. Fáradtság és elkeseredettség szüli a könnyeimet, de mindig emelt fővel, mosolyogva sétálok az apukám mellett, hogy az illedelmes és jól nevelt kislány idilli képét mutassam. Csakhogy az álarc tabu; sosem lehetek önmagam.

– Figyelek, Candy – a vállára tettem a kezem, és elvigyorodtam. – Te vagy a legjobb barátnőm, és nélküled el sem tudnám elképzelni, de ilyenkor… ilyenkor… legszívesebben elmenekülnék egy sötét lyukba… – Lassan ráébredtem, hogy az ujjaim vadul remegnek, úgyhogy visszahúztam a kezem, és a hátam mögött összekulcsoltam. Egyszerűen nem tudtam befejezni a mondatot az előtörni készülő könnyeimtől, az ajkam minden egyes kibocsájtott hang rezdülésébe beleremegett.

– Ez rossz mentség, Cami – tiltakozott. – Te is tudod, hogy eltúlzod a dolgot. Miért nem veszed lazán? Úgy könnyebb lenne… higgy nekem – átölelt a vállamtól fogva, és a hátamat lapogatta, hogy lenyugtassam zakatoló szívverésem. Visszaemlékeztem az első napra: a fényekre, az érintésekre, a fejembe áradó zenére, és úgy éreztem, mintha egy meghibásodott szerkezet lennék, aki rossz irányba vette az utat. Nem voltam közéjük való. Sosem. A raktárépület szélénél megláttam felbukkanni apát, szivarral az ujjai közt, erősen pöfékelve, miközben ballonkabátja úgy lebegett utána, mintha ő lenne maga Columbo nyomozó. Szívsajdító érzés fogott el, de azért sikerült legyűrnöm a mardosó kínt a torkomon, és kihúztam magam. Barna hajába az idő lopott pár ősz hajszálat, és a szeme alatt húzódó árkok megviseltségre, fáradtságra utaltak. A hátában egy cipzáras fekete pulóvert viselő srác közeledett, a tekintete ide-oda járt, mintha kutatna valamit.

– Kicsim – apa az ölelésébe zárt, és megpaskolta a tarkómat. Mindig is tudtam, hogy rettentően félt minden bajtól és sérelemtől, de ha tiltakozásról volt szó, sosem engedett nekem: azt kellett tennem, amit mond, mert szerinte az a helyes és a legmegfelelőbb számomra. – Asher, a kocsit – a fiú bólintott, és sietősen megfordult, miközben apám utána dobta a slusszkulcsot. A szemem sarkából Candyre pillantottam, és láttam a leereszkedő mosolyát és a hisztis grimaszát. Apának alig észrevehetően megrándult a szája széle, ahogy begördült a fekete camaró, és kinyitotta előttem az ajtót, hogy behuppanjak. Szeretem ezt az autót. A ropogós bőrülés illatát, a légfrissítőt, és ahogyan halkan suhan az országúton… egyszerűen elvarázsoló. Megrándul az arcom, ahogy észreveszem, hogy Candynek nemet int. A szívem kővé dermedt, ahogy elutasító pillantása rám irányult, és a szemében tomboló harag elsöpörte a magabiztosságom. Candy fintorba torzuló mosolya ellágyította a tekintetem, de még így is bosszús pillantást vetettem apára. Fellobban az első lámpák fénye, és a garázsajtón elnyúló árnyékokat elnyeli a vakító fény, amit a motor felbőgése követ.

 – Candy ma nem jöhet, kicsim – erőltetett mosolyra húzódott a szája sarka, és lepislogott rám. – Sajnálom.

– Apa! – kedvem lett volna ingerülten kiszállni, és végigrohanni a parkolón, de mégis valami ismeretlen ösztön az üléshez szegezett, és bambám pislogtam hol Candy, hol az apám arcába. Nem akartam vitába szállni egyikükkel sem, de jól tudom, hogy Candy mennyire sértődékeny, amit a korábbi kifakadása is bizonyít, és nem szeretném teljesen eltaszítani magam mellől, csak azért, mert az apám úgy „kívánja”. Mindig is ragaszkodott hozzá, hogy velem tarthasson erre a fontos eseményre, ugyanis ő nagyon jól szórakozott, és örökké csodálattal beszélt róluk. A fiúkról. A hallgatásom mindkettejüket megrémisztette, de talán én döbbentem meg ettől a helyzettől a legjobban: sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyek választani két szeretett személy közül, de úgy látszik, hogy lassan mindennek elérkezik az ideje. A lábamat felhúztam a mellkasomhoz, és az államat a térdemre támasztottam, hogy legyűrjem a bénító fáradtságot, ami felülírta minden egyes ép gondolatom.

– Ne haragudj, Candy – sziszegtem a fogaim közt, és próbáltam csitítani ziháló lélegzésem. Tudom, hogy mérhetetlenül ki fog bukni rám, de nincs mit tennem: egyszerűen nem szállhatok szembe az apámmal. Egyenesen előre néztem, és erősen megráztam a fejem. – De nem fordíthatok hátat az apámnak, azok után, hogy…

– Elég! – ingerülten a szavamba vágott, és elpattintotta a beszélgetés fonalát, akár egy vezetékes telefon drótját. Összetörten meredtem rá, és egyetlen értelmes szó sem tört fel a torkomból, inkább csak néma gyötrődés, fojtott nyögés. – Megértettem, Cami. Vagyis nekem fordítasz hátat. Frankó – éles pillantása a vesémig hatol, de mielőtt még bármit is mondhattam volna, a csuklyáját a fejére húzta, és kirohant a zuhogó esőbe. Esetlen léptekkel sasszézott át az úttesten, és egy gyárépület eresze alatt megpihent. A szívem kétszázat vert, és a mellkasom úgy szorított, mintha egy satu fogta volna közre.

– Köszönöm. Ezt jól elintézted! – apa hanyagul rám pillantott, és beszállt az autóba. Asher kitolatott, és gázt adott. Az épületek színes foltokká mosódtak mellettem, ahogy a sebesség egyre növekedett, de még futólag észrevettem Candyt az épület falának dőlve. Határozottan rám nézett, és a szeme azt sugallta, hogy felejtsem el. Végeztünk. A visszapillantóban láttam Asher önelégült vigyorát, és legszívesebben egy csattanós pofonnal letöröltem volna az arcáról, hogy levezethessem a testemben felgyülemlett feszültséget, ami úgy cikázott az ereimben, mint pezsgő, statikus elektromosság. Beleszédültem a vérem lüktetésébe, és a feltámadó kétségbeesésembe. Igyekeztem elnyomni a balsejtelmem, ami szoros kötélként hurkolódott a testem köré, és valami vidámabbra gondolni, de sehogy sem tudtam elterelni a figyelmem arról, hogy gyakorlatilag most ténylegesen elvesztettem Candyt. Olyan sokszor csalódott már bennem, és még ezek után is képes volt kiállni mellettem és szeretni, de ezúttal végképp túlfeszítettem a határt, és ő is megelégelte az állandó bizonytalanságom. Az erős lökettől a fejem nekicsapódott a sofőrülés háttámlájának, és a vállammal apámnak ütköztem. Asher letért egy szűk mellékutcába, amelyet két oldalról szürke épülettömbök határoltak, és a lámpák felvillantak, ahogy a városra lebegő szürkület ereszkedett, és a ködfoltok alászálltak az ereszekre. Murva csikordult a kerekek alatt, ahogy Asher bekormányozta a kocsit egy szabad parkolóhelyre, és leállította a motort. A könnyeim akaratlanul is kicsordultak, ahogy kikászálódtam a furgonból, és távolabb sétáltam, hogy ne hallhassák a hüppögésem. Felbámultam az épület boltívére, és egy vörös tábla hirdette a hely nevét: HORAN BILLIÁRCENTRUM. A raktárépület ajtaja sebesen felvágódott, és egy fekete inges fiú lépett ki, göndör haját a szél rakoncátlanul borzolta, és zöld szeme azonnal az enyémbe mélyedt. Az ajkán pajzán félmosoly játszott, amitől az ajkamba haraptam, és tétován néztem rá.

– Körbevezetem a hölgyet, Mr. Cooper – mély, reszelős brit akcentusa volt, mintha méz ömlött volna végig az elmémen. A tenyeremet a hasamra szorítottam, mert valami ismeretlen érzés tekeregett végig rajtam. Forró és bizsergető. – Harry vagyok – felém nyújtotta a kezét, hosszú zongoristaujjain kirajzolódtak az erek, és a gyűrűsujján viselt ezüstkarika megvillant a bentről kiáradó vörös fényben. Akaratlanul is halkan felszisszentem, és minden izmomat megfeszítettem, nehogy valami meggondolatlan lépést tegyek, ami miatt már elsőre leégetem magam. A fiú elém lépett, és mutatta az utat, miközben észrevettem a nyakán húzódó halvány hegeket, és eltöprengtem, hogy vajon hogyan szerezhette a nyakát beborító sebhelyeket, amelyeken egy sárkányt ábrázoló vörös-fekete tetoválás futott, egészen az álla vonaláig, némileg elfedve a valamiről árulkodó apró nyomokat.

– Egész úton csigatempóban akarsz követni? – felelte gúnyosan, és felvonta az egyik szemöldökét, ahogy vigyorogva felém fordult. – Így sosem érünk oda – kacsintott. Olyan alacsonynak és védtelennek éreztem magam mellette, ahogy felém tornyosult széles vállával és a szemébe omló göndör fürjeivel. – Gyere ide – utasított, és tettem felé pár reszketeg lépést. Lassan leguggolt elém, a karjait a lábam köré fonta, és óvatosan felemelt, amitől a felsőtestemmel ráborultam a vállára, és az arcomat menta- és esőillatú hajába fúrtam. A tüdőm kitisztult természetes illatától, a bőre finomságától, és a lábaim elgyengültek a karjai szorításában, ahogy gyors léptekkel haladt velem a sötétség végén villogó „BEJÁRAT” felirat felé. Az ajtó megnyikordult, és a bentről kiszivárgó tompa, sötétkék fények árnyékokat festettek Harry arcára, amitől eszeveszettül vonzónak tetszett a fényhatásokban. Egy borzas hajú fiú lépett ki az omladozó lépcső legfelső fokára, és lazán összefonta maga előtt a kezét. A jobb karjára varratott festékpacára emlékeztető, ZAP feliratú tetováláson végighullámoztak a fények. Fekete, zselézett haja szinte beleolvadt az éjszaka sötétjébe, csak a pár szőkére festett tincs rajzolódott ki élesebben a sötétben. Egy fehér, szétszaggatott pólót viselt, a mellizmai kivillantak alóla, és láttam a bőrén és a nyakán legördülő izzadtságcseppeket, és hallottam reszelős zihálását.

– Innentől átveszem! – morogta Harrynek, és kurtán biccentett. – Később beszélünk.

Harry meglapogatta a hátam, és összeszorítottam a fogaim, mert nem értettem, hogy mi folyik körülöttem. Leeresztett a válláról, és támolyogva megkapaszkodtam a karjában, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat. – Hol van az apám? – kérdeztem idegességgel a hangomban, és a torkomban a feszültség hatalmas csomóba növekedett. Újra felcsapott bennem a méreg apám iránt, és az égő arcomat a szitáló esős sem tudta lehűteni. Tomboló dühömet az előttem álló igéző fiú sem tudta elszorítani, és a felháborodottságomba majdnem beleszédültem. Az agyamban összeolvadtak a gondolatok és az érvek; nem éreztem egyebet, csak valami primitív felháborodást. A szemem fájdalmasan lüktetett, ahogy felidéztem magam előtt Candy utolsó pillantását, az abban rejlő haragvást és hatalmas elkeseredettséget, ugyanis ő is éppen ugyanúgy egyedül maradt, mint én. Pillanatnyilag semmi máshoz sem volt kedvem, mint rohanni, érezni a szelet, a szabadságot, ahogy simogatóan körém tekeredik, és lenyugtatja felhevült testem.

– Gyere – a ZAP tetkós fiúnak ugyanolyan vonzó, reszelős akcentussal búgott fel a hangja, mint Harrynek, és az ujjait gyöngéden a csuklóm köré fonta, amitől elektromos kisugárzások szaladtak végig a bőrömön, mint apró villámcsapások. Átvezetett a két raktárépületet határoló mellékutcán, a sár és az esőlé minden lépésünknél hangosan cuppogott a talpunk alatt, de a zavartalan csöndben rémesen feszülten éreztem magam a társaságában. Minden másodperc egy évszázadnak tűnt, és a tekintete hideg volt, akár a jég érintése, ahogy szemrebbenés nélkül végignézett rajtam, és összevonta a szemöldökét.

– Nem fázol? – morogta. A hangjától összerezzentem, és lelassítottam a lépteim. – Odaadhatom a felsőm, ha akarod. – Nemet intettem a fejemmel, de ő tiltakozóan feltartotta a mutatóujját, és áthúzta a finom anyagot a fején. – Helyes is. Úgysem adtam volna oda, kislány. Csak játszadoztam… Néha szeretem, ahogy az esőcseppek végigcsorognak a mellkasomon. – Felszisszentem a bántó szavaira, és azonnal forró vér tolult az arcomba, ahogy dagadó izmai nekifeszültek a vállamnak. – Te nem így gondolod? – suttogta a fülembe, és elfordítottam a tekintetem az arcáról, ami veszélyesen közel volt az ajkamhoz. Beharapta a szája szélét, és egy egyenes, sötét fürt a szemébe omlott. Szinte éreztem az ujjbegyemben feltámadó szikrát, ami bizseregve futott végig rajtam, és erős késztetést éreztem, hogy beletúrjak dús, selymes hajába. – Egyébként Zayn Malik vagyok, Cami. Örülök, hogy Harry elhozott ide. Alig várom, hogy megmutassak neked mindent!

– Mi mindent? – hebegtem, és élesen kifújtam a tüdőmbe rekedt levegőt.  

– Hogy mire képesek az érintések.

A tekintete az ajkamra tévedt, és óvatosan kinyújtotta a kezét, majd átölelt. Lehunytam a szemem, és megéreztem a derekamat átfogó karját, ahogy az izmai tökéletesen simultak a hátamhoz. Forróság áradt szét az érintései nyomán, valami ismeretlen lüktetés. Néztem, ahogy az arca megmerevedik, és összevonta a szemöldökét, miközben mégis végtelen gyöngédséggel nézett le rám, amitől a lábaim azonnal elgyengültek, de szerencsére biztosan tartott a karjaiban, úgyhogy nyugodtan elengedhettem magam.

– Engedd, hogy bevezesselek a világomba, Cami – mondta, és a tarkómra tapasztotta a kezét, hogy enyhén hátradöntse a fejem. Pislogva felnéztem rá. Zayn összehúzta a szemöldökét, és finom csókot lehelt az arcomra.

– Érzed? Olyan, mintha a kellemes melegség áradna szét hullámokban a bőrödön lágy energiával elegyedve. Ugye?

Az érintésétől részegülten bólintottam.

– Valóban.

– Édesen fájdalmas.

A szemhéjam elnehezült, ahogy futó puszit lehelt rá, és az ujjbegyét végighúzta a szemem alatt.

– Fedezzük fel egymás testét. Gyöngéden és pontoson. Olyan néma lassúsággal, ahol minden mozdulatnak és érintésnek értelme van… valami története – Zayn a tenyerébe fogta az arcomat, és a nyelvével végigszántott az államon. – Most milyen? Hűvös, de a gyomrodban melegség gyúl, igaz?

– Mmmmhf – nyöszörögtem. – Igen.

– Most nézz rám, és tartsd a szemkontaktust. Ne nézz félre!

Zayn felemelte a mutatóujját, és apró köröket masszírozott a halántékomba, amitől enyhe, sajgó fájdalom cikázott végig a bőrömön, aztán az ajkai elnyíltak, és vadul az enyémre tapasztotta a száját. A nyelve átfurakodott a fogaimon, és végigsimított a szájpadlásomon, amitől hangos nyögés szakad fel a torkomon, és diadalmasan visszacsókoltam. A hangomba édes kín sűrűsödött.

– Figyelsz? Sokkal intenzívebben hatnak rád az érintésem, ha tartod velem a szemkontaktust… Ha lehunyod a szemed, akkor egy kissé elzárkózol a külső impulzusoktól – persze csak részben. – A hangja kimért volt, és a nyakán kidagadtak az erek, ahogy az ujjaimat végigfuttattam a bőrén.

– Először a testi erődet és a határaidat fogjuk feltérképezni, és utána átléphetsz egy komolyabb szintre.

– Mifélére?

– Majd meglátod, Cami – a hangjából kicsendülő szenvedély felizgatott, és éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményednek, ahogy a blúzomon keresztül is duzzadva feszülnek a mellkasához. Hirtelen megnyílt az ég felettünk, és a ránk zúduló hűvös eső csitította a testünk lángolását. Az arcán végigcsorogtak a duzzadt esőcseppek, és merészen lecsókoltam egyet az ajkáról. A keze után nyúltam, és összefűztem az ujjainkat.

– Mindent látni akarok.