1. rész / Ismeretség

Hihetetlenül zaklatott voltam, és a helyzetet csak tovább rontotta a lágyan szitáló eső. Visszasétáltam a verandára, és megpróbáltam leküzdeni a jeges borzongást. A csípős novemberi szél szinte a csontjaimig hatolt, és a finom gyapjúpulóverem összehúztam magamon, hogy egy kicsit felmelegedjek. Egy világos farmert és fekete csizmát választottam, majd anya unszolására felvettem ezt a fölsőt, amit most már nem is bánok, hiszen olyan jólesően átmelenget.

– Tudod, mi a legjobb az egészben? – Candice a válla fölött pillantott vissza rám, és hirtelen megpördült. Szőke tincseit az arcába fújta a feltámadó szél, és a szemüvegének a lencséit apró, ezüstszínű esőcseppek homályosították. Túlságosan nyugtalan és ingerült voltam, hogy teljes figyelmemet az én energiabomba barátnőmre fordítsam, ezért unottan a cipőm orrát kezdtem bámulni. A hangok összefolytak körülöttem, érthetetlen maszlaggá sűrűsödtek, amit nem is bántam: el akartam húzódni a saját magányomba, és visszaemlékezni a történtekre. Arra, amit feladtam mindezért.

 – Cami – a barátnőm megkocogtatta a vállam. – Cami, figyelsz te egyáltalán rám? – Candice kifújt egy kósza tincset a tekintetéből, és dühösen meredt rám. A szemében tűz égett, és pimaszul elmosolyodtam, hogy tovább húzzam. – Sosem figyelsz rám, Cami. Érted? Soha – tette hozzá szomorúan, és egy kicsit megsajnáltam. Az utóbbi időben sok mindenen mentem keresztül, és a gondjaim hatalmas jéghegyekké nőttek, de valahogy nem látom a tűző napot, ami felolvaszthatná. Múltam árnyai súlyos teherként nehezednek a vállamra, és ezek a kellemetlen események, amelyeken részt kell vennem havi rendszerességgel, mert a drágalátos apuci a világ szeme elé akarja tárni az ő pici és törékeny lányát, valósággal szétszaggatnak – még úgy is, hogy valahányszor Candice velem tart, és biztatóan markolja a vállam. A gyomorgörcs elkerülhetetlen, a szédülés mindannyiszor visszatér, és ez a kettő bénító sajgássá elegyedik, amitől csúnya fejfájást kapok. Éjszakánként bennem visszhangzik a sikongató tinédzserek visszhangja, és a hangkierősítők dübörgő pulzálása, ami szinte kiszakítja a szívemet a mellkasomból. Érzem, ahogy az egész lényemet átrázza – akár egy elektrosokk – a lüktető dallam. Fáradtság és elkeseredettség szüli a könnyeimet, de mindig emelt fővel, mosolyogva sétálok az apukám mellett, hogy az illedelmes és jól nevelt kislány idilli képét mutassam. Csakhogy az álarc tabu; sosem lehetek önmagam.

– Figyelek, Candy – a vállára tettem a kezem, és elvigyorodtam. – Te vagy a legjobb barátnőm, és nélküled el sem tudnám elképzelni, de ilyenkor… ilyenkor… legszívesebben elmenekülnék egy sötét lyukba… – Lassan ráébredtem, hogy az ujjaim vadul remegnek, úgyhogy visszahúztam a kezem, és a hátam mögött összekulcsoltam. Egyszerűen nem tudtam befejezni a mondatot az előtörni készülő könnyeimtől, az ajkam minden egyes kibocsájtott hang rezdülésébe beleremegett.

– Ez rossz mentség, Cami – tiltakozott. – Te is tudod, hogy eltúlzod a dolgot. Miért nem veszed lazán? Úgy könnyebb lenne… higgy nekem – átölelt a vállamtól fogva, és a hátamat lapogatta, hogy lenyugtassam zakatoló szívverésem. Visszaemlékeztem az első napra: a fényekre, az érintésekre, a fejembe áradó zenére, és úgy éreztem, mintha egy meghibásodott szerkezet lennék, aki rossz irányba vette az utat. Nem voltam közéjük való. Sosem. A raktárépület szélénél megláttam felbukkanni apát, szivarral az ujjai közt, erősen pöfékelve, miközben ballonkabátja úgy lebegett utána, mintha ő lenne maga Columbo nyomozó. Szívsajdító érzés fogott el, de azért sikerült legyűrnöm a mardosó kínt a torkomon, és kihúztam magam. Barna hajába az idő lopott pár ősz hajszálat, és a szeme alatt húzódó árkok megviseltségre, fáradtságra utaltak. A hátában egy cipzáras fekete pulóvert viselő srác közeledett, a tekintete ide-oda járt, mintha kutatna valamit.

– Kicsim – apa az ölelésébe zárt, és megpaskolta a tarkómat. Mindig is tudtam, hogy rettentően félt minden bajtól és sérelemtől, de ha tiltakozásról volt szó, sosem engedett nekem: azt kellett tennem, amit mond, mert szerinte az a helyes és a legmegfelelőbb számomra. – Asher, a kocsit – a fiú bólintott, és sietősen megfordult, miközben apám utána dobta a slusszkulcsot. A szemem sarkából Candyre pillantottam, és láttam a leereszkedő mosolyát és a hisztis grimaszát. Apának alig észrevehetően megrándult a szája széle, ahogy begördült a fekete camaró, és kinyitotta előttem az ajtót, hogy behuppanjak. Szeretem ezt az autót. A ropogós bőrülés illatát, a légfrissítőt, és ahogyan halkan suhan az országúton… egyszerűen elvarázsoló. Megrándul az arcom, ahogy észreveszem, hogy Candynek nemet int. A szívem kővé dermedt, ahogy elutasító pillantása rám irányult, és a szemében tomboló harag elsöpörte a magabiztosságom. Candy fintorba torzuló mosolya ellágyította a tekintetem, de még így is bosszús pillantást vetettem apára. Fellobban az első lámpák fénye, és a garázsajtón elnyúló árnyékokat elnyeli a vakító fény, amit a motor felbőgése követ.

 – Candy ma nem jöhet, kicsim – erőltetett mosolyra húzódott a szája sarka, és lepislogott rám. – Sajnálom.

– Apa! – kedvem lett volna ingerülten kiszállni, és végigrohanni a parkolón, de mégis valami ismeretlen ösztön az üléshez szegezett, és bambám pislogtam hol Candy, hol az apám arcába. Nem akartam vitába szállni egyikükkel sem, de jól tudom, hogy Candy mennyire sértődékeny, amit a korábbi kifakadása is bizonyít, és nem szeretném teljesen eltaszítani magam mellől, csak azért, mert az apám úgy „kívánja”. Mindig is ragaszkodott hozzá, hogy velem tarthasson erre a fontos eseményre, ugyanis ő nagyon jól szórakozott, és örökké csodálattal beszélt róluk. A fiúkról. A hallgatásom mindkettejüket megrémisztette, de talán én döbbentem meg ettől a helyzettől a legjobban: sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy kénytelen legyek választani két szeretett személy közül, de úgy látszik, hogy lassan mindennek elérkezik az ideje. A lábamat felhúztam a mellkasomhoz, és az államat a térdemre támasztottam, hogy legyűrjem a bénító fáradtságot, ami felülírta minden egyes ép gondolatom.

– Ne haragudj, Candy – sziszegtem a fogaim közt, és próbáltam csitítani ziháló lélegzésem. Tudom, hogy mérhetetlenül ki fog bukni rám, de nincs mit tennem: egyszerűen nem szállhatok szembe az apámmal. Egyenesen előre néztem, és erősen megráztam a fejem. – De nem fordíthatok hátat az apámnak, azok után, hogy…

– Elég! – ingerülten a szavamba vágott, és elpattintotta a beszélgetés fonalát, akár egy vezetékes telefon drótját. Összetörten meredtem rá, és egyetlen értelmes szó sem tört fel a torkomból, inkább csak néma gyötrődés, fojtott nyögés. – Megértettem, Cami. Vagyis nekem fordítasz hátat. Frankó – éles pillantása a vesémig hatol, de mielőtt még bármit is mondhattam volna, a csuklyáját a fejére húzta, és kirohant a zuhogó esőbe. Esetlen léptekkel sasszézott át az úttesten, és egy gyárépület eresze alatt megpihent. A szívem kétszázat vert, és a mellkasom úgy szorított, mintha egy satu fogta volna közre.

– Köszönöm. Ezt jól elintézted! – apa hanyagul rám pillantott, és beszállt az autóba. Asher kitolatott, és gázt adott. Az épületek színes foltokká mosódtak mellettem, ahogy a sebesség egyre növekedett, de még futólag észrevettem Candyt az épület falának dőlve. Határozottan rám nézett, és a szeme azt sugallta, hogy felejtsem el. Végeztünk. A visszapillantóban láttam Asher önelégült vigyorát, és legszívesebben egy csattanós pofonnal letöröltem volna az arcáról, hogy levezethessem a testemben felgyülemlett feszültséget, ami úgy cikázott az ereimben, mint pezsgő, statikus elektromosság. Beleszédültem a vérem lüktetésébe, és a feltámadó kétségbeesésembe. Igyekeztem elnyomni a balsejtelmem, ami szoros kötélként hurkolódott a testem köré, és valami vidámabbra gondolni, de sehogy sem tudtam elterelni a figyelmem arról, hogy gyakorlatilag most ténylegesen elvesztettem Candyt. Olyan sokszor csalódott már bennem, és még ezek után is képes volt kiállni mellettem és szeretni, de ezúttal végképp túlfeszítettem a határt, és ő is megelégelte az állandó bizonytalanságom. Az erős lökettől a fejem nekicsapódott a sofőrülés háttámlájának, és a vállammal apámnak ütköztem. Asher letért egy szűk mellékutcába, amelyet két oldalról szürke épülettömbök határoltak, és a lámpák felvillantak, ahogy a városra lebegő szürkület ereszkedett, és a ködfoltok alászálltak az ereszekre. Murva csikordult a kerekek alatt, ahogy Asher bekormányozta a kocsit egy szabad parkolóhelyre, és leállította a motort. A könnyeim akaratlanul is kicsordultak, ahogy kikászálódtam a furgonból, és távolabb sétáltam, hogy ne hallhassák a hüppögésem. Felbámultam az épület boltívére, és egy vörös tábla hirdette a hely nevét: HORAN BILLIÁRCENTRUM. A raktárépület ajtaja sebesen felvágódott, és egy fekete inges fiú lépett ki, göndör haját a szél rakoncátlanul borzolta, és zöld szeme azonnal az enyémbe mélyedt. Az ajkán pajzán félmosoly játszott, amitől az ajkamba haraptam, és tétován néztem rá.

– Körbevezetem a hölgyet, Mr. Cooper – mély, reszelős brit akcentusa volt, mintha méz ömlött volna végig az elmémen. A tenyeremet a hasamra szorítottam, mert valami ismeretlen érzés tekeregett végig rajtam. Forró és bizsergető. – Harry vagyok – felém nyújtotta a kezét, hosszú zongoristaujjain kirajzolódtak az erek, és a gyűrűsujján viselt ezüstkarika megvillant a bentről kiáradó vörös fényben. Akaratlanul is halkan felszisszentem, és minden izmomat megfeszítettem, nehogy valami meggondolatlan lépést tegyek, ami miatt már elsőre leégetem magam. A fiú elém lépett, és mutatta az utat, miközben észrevettem a nyakán húzódó halvány hegeket, és eltöprengtem, hogy vajon hogyan szerezhette a nyakát beborító sebhelyeket, amelyeken egy sárkányt ábrázoló vörös-fekete tetoválás futott, egészen az álla vonaláig, némileg elfedve a valamiről árulkodó apró nyomokat.

– Egész úton csigatempóban akarsz követni? – felelte gúnyosan, és felvonta az egyik szemöldökét, ahogy vigyorogva felém fordult. – Így sosem érünk oda – kacsintott. Olyan alacsonynak és védtelennek éreztem magam mellette, ahogy felém tornyosult széles vállával és a szemébe omló göndör fürjeivel. – Gyere ide – utasított, és tettem felé pár reszketeg lépést. Lassan leguggolt elém, a karjait a lábam köré fonta, és óvatosan felemelt, amitől a felsőtestemmel ráborultam a vállára, és az arcomat menta- és esőillatú hajába fúrtam. A tüdőm kitisztult természetes illatától, a bőre finomságától, és a lábaim elgyengültek a karjai szorításában, ahogy gyors léptekkel haladt velem a sötétség végén villogó „BEJÁRAT” felirat felé. Az ajtó megnyikordult, és a bentről kiszivárgó tompa, sötétkék fények árnyékokat festettek Harry arcára, amitől eszeveszettül vonzónak tetszett a fényhatásokban. Egy borzas hajú fiú lépett ki az omladozó lépcső legfelső fokára, és lazán összefonta maga előtt a kezét. A jobb karjára varratott festékpacára emlékeztető, ZAP feliratú tetováláson végighullámoztak a fények. Fekete, zselézett haja szinte beleolvadt az éjszaka sötétjébe, csak a pár szőkére festett tincs rajzolódott ki élesebben a sötétben. Egy fehér, szétszaggatott pólót viselt, a mellizmai kivillantak alóla, és láttam a bőrén és a nyakán legördülő izzadtságcseppeket, és hallottam reszelős zihálását.

– Innentől átveszem! – morogta Harrynek, és kurtán biccentett. – Később beszélünk.

Harry meglapogatta a hátam, és összeszorítottam a fogaim, mert nem értettem, hogy mi folyik körülöttem. Leeresztett a válláról, és támolyogva megkapaszkodtam a karjában, hogy visszanyerjem az egyensúlyomat. – Hol van az apám? – kérdeztem idegességgel a hangomban, és a torkomban a feszültség hatalmas csomóba növekedett. Újra felcsapott bennem a méreg apám iránt, és az égő arcomat a szitáló esős sem tudta lehűteni. Tomboló dühömet az előttem álló igéző fiú sem tudta elszorítani, és a felháborodottságomba majdnem beleszédültem. Az agyamban összeolvadtak a gondolatok és az érvek; nem éreztem egyebet, csak valami primitív felháborodást. A szemem fájdalmasan lüktetett, ahogy felidéztem magam előtt Candy utolsó pillantását, az abban rejlő haragvást és hatalmas elkeseredettséget, ugyanis ő is éppen ugyanúgy egyedül maradt, mint én. Pillanatnyilag semmi máshoz sem volt kedvem, mint rohanni, érezni a szelet, a szabadságot, ahogy simogatóan körém tekeredik, és lenyugtatja felhevült testem.

– Gyere – a ZAP tetkós fiúnak ugyanolyan vonzó, reszelős akcentussal búgott fel a hangja, mint Harrynek, és az ujjait gyöngéden a csuklóm köré fonta, amitől elektromos kisugárzások szaladtak végig a bőrömön, mint apró villámcsapások. Átvezetett a két raktárépületet határoló mellékutcán, a sár és az esőlé minden lépésünknél hangosan cuppogott a talpunk alatt, de a zavartalan csöndben rémesen feszülten éreztem magam a társaságában. Minden másodperc egy évszázadnak tűnt, és a tekintete hideg volt, akár a jég érintése, ahogy szemrebbenés nélkül végignézett rajtam, és összevonta a szemöldökét.

– Nem fázol? – morogta. A hangjától összerezzentem, és lelassítottam a lépteim. – Odaadhatom a felsőm, ha akarod. – Nemet intettem a fejemmel, de ő tiltakozóan feltartotta a mutatóujját, és áthúzta a finom anyagot a fején. – Helyes is. Úgysem adtam volna oda, kislány. Csak játszadoztam… Néha szeretem, ahogy az esőcseppek végigcsorognak a mellkasomon. – Felszisszentem a bántó szavaira, és azonnal forró vér tolult az arcomba, ahogy dagadó izmai nekifeszültek a vállamnak. – Te nem így gondolod? – suttogta a fülembe, és elfordítottam a tekintetem az arcáról, ami veszélyesen közel volt az ajkamhoz. Beharapta a szája szélét, és egy egyenes, sötét fürt a szemébe omlott. Szinte éreztem az ujjbegyemben feltámadó szikrát, ami bizseregve futott végig rajtam, és erős késztetést éreztem, hogy beletúrjak dús, selymes hajába. – Egyébként Zayn Malik vagyok, Cami. Örülök, hogy Harry elhozott ide. Alig várom, hogy megmutassak neked mindent!

– Mi mindent? – hebegtem, és élesen kifújtam a tüdőmbe rekedt levegőt.  

– Hogy mire képesek az érintések.

A tekintete az ajkamra tévedt, és óvatosan kinyújtotta a kezét, majd átölelt. Lehunytam a szemem, és megéreztem a derekamat átfogó karját, ahogy az izmai tökéletesen simultak a hátamhoz. Forróság áradt szét az érintései nyomán, valami ismeretlen lüktetés. Néztem, ahogy az arca megmerevedik, és összevonta a szemöldökét, miközben mégis végtelen gyöngédséggel nézett le rám, amitől a lábaim azonnal elgyengültek, de szerencsére biztosan tartott a karjaiban, úgyhogy nyugodtan elengedhettem magam.

– Engedd, hogy bevezesselek a világomba, Cami – mondta, és a tarkómra tapasztotta a kezét, hogy enyhén hátradöntse a fejem. Pislogva felnéztem rá. Zayn összehúzta a szemöldökét, és finom csókot lehelt az arcomra.

– Érzed? Olyan, mintha a kellemes melegség áradna szét hullámokban a bőrödön lágy energiával elegyedve. Ugye?

Az érintésétől részegülten bólintottam.

– Valóban.

– Édesen fájdalmas.

A szemhéjam elnehezült, ahogy futó puszit lehelt rá, és az ujjbegyét végighúzta a szemem alatt.

– Fedezzük fel egymás testét. Gyöngéden és pontoson. Olyan néma lassúsággal, ahol minden mozdulatnak és érintésnek értelme van… valami története – Zayn a tenyerébe fogta az arcomat, és a nyelvével végigszántott az államon. – Most milyen? Hűvös, de a gyomrodban melegség gyúl, igaz?

– Mmmmhf – nyöszörögtem. – Igen.

– Most nézz rám, és tartsd a szemkontaktust. Ne nézz félre!

Zayn felemelte a mutatóujját, és apró köröket masszírozott a halántékomba, amitől enyhe, sajgó fájdalom cikázott végig a bőrömön, aztán az ajkai elnyíltak, és vadul az enyémre tapasztotta a száját. A nyelve átfurakodott a fogaimon, és végigsimított a szájpadlásomon, amitől hangos nyögés szakad fel a torkomon, és diadalmasan visszacsókoltam. A hangomba édes kín sűrűsödött.

– Figyelsz? Sokkal intenzívebben hatnak rád az érintésem, ha tartod velem a szemkontaktust… Ha lehunyod a szemed, akkor egy kissé elzárkózol a külső impulzusoktól – persze csak részben. – A hangja kimért volt, és a nyakán kidagadtak az erek, ahogy az ujjaimat végigfuttattam a bőrén.

– Először a testi erődet és a határaidat fogjuk feltérképezni, és utána átléphetsz egy komolyabb szintre.

– Mifélére?

– Majd meglátod, Cami – a hangjából kicsendülő szenvedély felizgatott, és éreztem, hogy a mellbimbóim megkeményednek, ahogy a blúzomon keresztül is duzzadva feszülnek a mellkasához. Hirtelen megnyílt az ég felettünk, és a ránk zúduló hűvös eső csitította a testünk lángolását. Az arcán végigcsorogtak a duzzadt esőcseppek, és merészen lecsókoltam egyet az ajkáról. A keze után nyúltam, és összefűztem az ujjainkat.

– Mindent látni akarok.